Az indák között
A másnap reggel felettébb hangos volt és feszült. Ismét élelem és víz fogytában voltak az osztálytársak. Annak ellenére, hogy sokan gazdagok voltak és soha, kisujjukat sem kellett mozdítaniuk az élelemért, nos, ennek ellenére mindenki igen aktív volt a gyűjtögetésekkor. 
- Az biztos, hogy a változatos étkezés a múlté - jelentette ki Jace.
- Ezt nem mondhatod komolyan - kezdte Nate - tudod te, mennyiféle gyümölcs és növény van, amit még meg sem kóstoltunk? És kell, hogy legyen itt egy nagyobb patak vagy csermely. Halat is foghatnánk.
- A kissrácnak igaza van, kivételesen - mondta tudományosan George.
Túrára készen, átöltözve, hátizsákokkal valamint kulaccsal indultak útnak. Ha folyót nem is találnak, a növények hatalmas levelében gyakran megül a folyadékká képződött pára, azokat öntögették szépen a kulacsukba. Egy nagy, meredek emelkedőn is végig kellett vonszolniuk magukat, ezen a tájon még nem jártak eddig. Briana a fájú lába miatt nyafogott, de nagyon senki sem figyelt rá. Végül fáradozásuk megérte, alig száz méterre egy közepes patakhoz értek.
- Véégre - kiáltotta Lacey és Norah egyszerre, majd elővették színes kulacsaikat és megmerítették azokat.
- És...igazam volt! - kiáltott fel Nate - Úsznak itt ám halak is!
Jace elhúzta száját, majd a vadászatra tervezett szúrós botjával a halak felé kezdett szúrni. Mozdulatai erőteljesek voltak, de annál lassabbak és pontatlanabbak: a halacskák gond nélkül kikerülték a számukra végzetes tárgyat.
Nem úgy Norah, akinek talán szerencséje volt, mégis már 2 hallal is büszkélkedhetett. Látva a küszködő Jace-t, megszólalt:
- Ugyan már, én úgysem szeretem ezeket a szálkás akármiket. Neked adom...
De a srác csak legyintett, kisöpörte haját a homlokából és újra próbálkozott. Nagy nehezen az ő botjára is akadt ennivaló.
Nate már majdnem térdig a vízben állt, kicsit hűsölt is, elvégre nem panaszkodhattak a hideg miatt, majdhogynem meleg volt. Végül addig lubickolt, mikor megbotlott egy víz alatt lévő kőbe és hassal beleesett a vízbe. Nem úszta meg szárazon. A többiek elkezdtek röhögni, mire a merészebbek szintén belegázoltak a (nem túl mély vízszintű) patakba. Osztálytársuk hibájából tanulva megpróbáltak nem megbotlani semmiben. Végül egymást taszigálták és nem egy fiatal ruházata Nate-éhez hasonlóvá vált. Talán most volt először, hogy a Gyilkos - szigeten létük óta először felszabadultak voltak. Bár Lacey morcosan lépett arrébb, mikor Victor lefröcskölte. Mondjuk megjegyezte magában, a srác milyen szívdöglesztő még szétázott hajjal, vizes pólóban is. George sem lelkesedett túlzottan, mikor már harmadjára törölgette a szemüvegére kiülő vízcseppeket a pólója szélével.
- Hé, figyuzzatok már, mit találtam! - kiáltotta buzgón Nate, kiemelt valamit a vízből, majd szétnyitotta tenyerét. Egy szögletes alakú gyűrű, benne egy piros kővel.
- Biztos elhagyta valamelyikőtök a nagy bohóckodásban - jelentette ki Lacey.
Jace fittyet hányva a lány hangjában lévő arroganciára folytatta:
- Nem, szerintem senkinek sem volt közülünk ilyenje. Elvégre nem 70'-es évekbeli, kastélyban élő grófurak és grófnők vagyunk.
- És...mi van, ha előttünk is voltak itt mások? Hajótöröttek.. Hozzánk hasonlóak? - kérdezte Trina, aki mostanság meglehetősen keveset beszélt, de erre az esetre megeredt a nyelve.
Jaqueline, aki időközben bocsánatot kért már tőle, most helyeslően bólintott.
- Szerintem menjünk vissza - hallatta egércincogás szerű hangját ezúttal Briana, akinek szőke copfja is víztől csepegett.
Elindultak visszafelé. De az utuk ezúttal sem volt probléma mentes. Kezdtek beletörődni, hogy életükben mostantól soha, semmi nem lesz egyszerű vagy könnyed.
- Eltévedtünk, a kurva életbe is! - mormogta Jace.
- Na ja. Ez a hülye szikla. Olyan alakja van, mint egy lapos seggnek - mondta immár harmadszorra Lacey. Mivel már harmadszorra mentek el a furcsa képződmény mellett.
Az ég mintha felvett volna egy sötétebb árnyalatot. Sötétedett, árnyékaik egyre hosszabbra nyúltak.
- Na jó, ne pánikoljatok! Én és Victor körülnézünk - vetette fel az ötletet George - aztán majd szólunk, ha megtaláltuk a helyes utat.
- Ugye nem jönnek megint a farkasok? - kérdezte Briana, majd Carlyra és Jonyra gondolt. Ők ketten otthon maradtak, mivel a srác a lábát fájlalta, Carly pedig mellette akart maradni. Bárcsak ő is velük maradt volna!
Briana hat testévérrel büszkélkedhetett. Mind nagyon hasonlítottak egymásra, ezért a szülők inkább egyként kezelték őket, mintsem hét különböző lélekként. Lány lélekként. A lányok azonban megszokták ezt. Minél idősebbek lettek, annál inkább. Briana két nővére, Emilia és Lucy Olaszországba költöztek, mert ők valahogy jól kijöttek és kicsit jobban kitűntek a többiek közül. Ki akartak szabadulni a béklyóból. És nekik sikerült.
Briana és maradék 4 testvére azonban - Kiara, Sarah, Katy és Molly - egy- egy évvel voltak idősebbek egymásnál. Ugyanazokat szerették, ugyanazokat csinálták. A lánynak is kezdett betelni a pohár, pláne, ha anyjuk, akit egyre kevesebbszer láttak a sok munkája miatt, sokszor összetévesztette a neveiket. Apjuk külföldön dolgozott akkoriban, ő más eset volt, de sajnos nem látták sokszor.
Mikor arra került a sor, hogy továbbtanuljon az általános után, a szőkeség nem sokat gondolkozott: minél messzebb innen. Így került a választása a Daffodill Street Hill - re, Phoenixben. Koleszba költözött, így ismerte meg szobatársait, Norah-t és Laceyt. Így ők lettek a három szőke. De Laceyvel egy kicsit bizalmasabb kapcsolatuk alakult ki. Mindenhova együtt mentek, mindent együtt csináltak és együtt viselték a következményeket. Csak Lacey mindenben egy kicsivel jobb volt. Amihez Briana nem volt hozzászokva, számára eddig az egyenlőség és a hasonlóság létezett. Bár a szülei mindig küldték a pénzt, Lacey kicsit gazdagabb volt, kicsit szebb, kicsit jobb tesiből, kicsit mindig ők tetszett inkább a fiúknak, kicsit magasabb, kicsit vékonyabb és így tovább...Briana csak egy második Lacey volt. Rémesen gyenge állóképességgel.
Ami most meg is bizonyult.
- Gyertek ide, ezt látnotok kell - gondolkozásukat Victor szakította meg, nem messze az indák közül szűrődött ki a hangja.
Briana hat testévérrel büszkélkedhetett. Mind nagyon hasonlítottak egymásra, ezért a szülők inkább egyként kezelték őket, mintsem hét különböző lélekként. Lány lélekként. A lányok azonban megszokták ezt. Minél idősebbek lettek, annál inkább. Briana két nővére, Emilia és Lucy Olaszországba költöztek, mert ők valahogy jól kijöttek és kicsit jobban kitűntek a többiek közül. Ki akartak szabadulni a béklyóból. És nekik sikerült.
Briana és maradék 4 testvére azonban - Kiara, Sarah, Katy és Molly - egy- egy évvel voltak idősebbek egymásnál. Ugyanazokat szerették, ugyanazokat csinálták. A lánynak is kezdett betelni a pohár, pláne, ha anyjuk, akit egyre kevesebbszer láttak a sok munkája miatt, sokszor összetévesztette a neveiket. Apjuk külföldön dolgozott akkoriban, ő más eset volt, de sajnos nem látták sokszor.
Mikor arra került a sor, hogy továbbtanuljon az általános után, a szőkeség nem sokat gondolkozott: minél messzebb innen. Így került a választása a Daffodill Street Hill - re, Phoenixben. Koleszba költözött, így ismerte meg szobatársait, Norah-t és Laceyt. Így ők lettek a három szőke. De Laceyvel egy kicsit bizalmasabb kapcsolatuk alakult ki. Mindenhova együtt mentek, mindent együtt csináltak és együtt viselték a következményeket. Csak Lacey mindenben egy kicsivel jobb volt. Amihez Briana nem volt hozzászokva, számára eddig az egyenlőség és a hasonlóság létezett. Bár a szülei mindig küldték a pénzt, Lacey kicsit gazdagabb volt, kicsit szebb, kicsit jobb tesiből, kicsit mindig ők tetszett inkább a fiúknak, kicsit magasabb, kicsit vékonyabb és így tovább...Briana csak egy második Lacey volt. Rémesen gyenge állóképességgel.
Ami most meg is bizonyult.
- Gyertek ide, ezt látnotok kell - gondolkozásukat Victor szakította meg, nem messze az indák közül szűrődött ki a hangja.
Mindenki áttört a növényzeten, majd lassan észrevették: egy busz volt az egyik fába ütközve.
