Félelem
Carly feltápászkodott a földről, amiből maga is rájött, hogy még az élők táborát erősíti. Tengett az adrenalintól, nem volt hozzászokva, hogy ablakokból ugráljon ki. Egyesekkel ellentétben. És ekkor gondolatai megszakadtak és elméjének minden szegletét kitöltötte az aggódás:hol lehet Jonny? Mellette kellene lennie. És aki üldözte őket? Vajon utánuk ugrott volna? 
Felpattant, megpördült a tengelye körül, próbálta hozzászoktatni szemét a sötétséghez. A házban volt egy kis világítás, egy - két lámpa mindig égve volt, így az adott egy tompa fényt, hogy rájöjjön: nem találja a srácot.
- Az az idióta. Hogy szúrhatta ezt is el?!
A lány hirtelen nem tudta, mit csináljon, hogy kiabáljon-e, menjen-e vissza a házba, vagy hogy bevárja-e osztálytársait. Az utóbbi mellett döntött, arra ment, ahonnan szerinte a többiek elindultak a dzsungelbe, még reggel.
- Jonny!Jonny? - nem tudta abbahagyni a szólítgatást, halkan suttogott, minden egyes nesznél. Csak kerülnének már meg a többiek.
Hirtelen mintha lépteket hallott volna maga mögül, megfordult és csak meresztette a szemét. Egy sötét alak állt a házuk falánál, pont a lány felé fordult, de csak állt mozdulatlanul. A lány hasonlóan. Teljes figyelmét egyetlen pontra fókuszálta. Az alakra. Pedig nagyon nehezére esett egyszerre csak egy dologra összpontosítania. A szíve kihagyott pár ütést, mikor az árny megváltozott és egy hosszú nyúlvány állt ki belőle. A puskacsőn megcsillant a ház gyenge lámpáinak fénye.
Carlyban bennragadt egy sikoly. Riadtan fordult egy fél fordulatot, majd olyan gyorsan elkezdett futni, ahogy tőle tellett. Eléggé gyorsan tudott futni, a száz méteren ő volt az osztályban a haramadik leggyorsabb. Na de ott nem nehezítették indák, liánok és kiláthatatlan fák (nem is beszélve a ki tudja milyen, sötétben rejtőző állatok) az útját. És nem az életéért futott, hanem csak egy ötösért. Hirtelen érezte, hogy valami nagyot rántott a lábán - vagy valaki. Kétségbeesett kapálózásba kezdett miközben szitkozódott, majd az oldalára esett nagy puffanással. A vállába éles fájdalom hatolt és az arca is lüktetett a talajon, amelyik részére esett. Először nem mozdult. Megbénította a félelem. Talán az alak csak meg akarta félemlíteni. Jonnynak igaza volt. Tényleg nem voltak egyedül. És most meg fogják ölni. Várt, de nem következett be a várt fájdalom a golyó következtében. Felnézett, nem látott senkit. Se puskát. Feltápászkodott, alig, hogy kissé újra összeszedte a bátorságát, furcsa hangot hallott. Mintha a liánokat tolná el valaki az útjából, hogy előbbre juthasson. Villámgyorsan az ellenkező irányba futott. Hirtelen már nem is érezte az előbbi fájdalmat. Nem nézte, merre megy, vagy hogy hová, csak el innen, biztonságba. Ám akkor mintha világosodott volna. Lehetetlen volt, hogy reggeledjék. De a világosság egyre erősebb lett. A szemét a lehető legjobban kinyitotta és lelassított.
Egy nagy jármű bukkant elő hirtelen valahonnan, talán egy kanyar után. Kezét a szeme elé tartotta, habár csak az egyik lámpa égett, mégis égette a retináját a világosság.
Egy összejövetelről ballagott haza. Egy kis házibuli. Nem volt hozzászokva, hogy meghívják a kis csóró Carlyt, a texasit hasonló rendezvényekre. De ez nagyobb körű rendezvény lehetett, mert olyanokat is vélt felfedezni, akikről tudott néhány pletykát. Troy Schnell túrta az orrát. Christina Calder megcsalta barátját egy stréberrel. Mégis, mindenkinek volt hely. Jess is eljött, nagyrészt vele lógott. A lány unszolta, hogy szálljanak be egy versenybe. Jesst, bár nem látták mindig valami sűrűn. de mégis kedvelték az emberek. Könnyed volt és okos. Bármit el tudott hitetni az emberrel. Aznap este azt, hogy Carly jól tudja érezni magát.
- Itt is vagyunk!
Egy nagy, fából készült hosszú asztalhoz értek, ahol piálós tinik sorakoztak. Carly tiltakozni kezdett, de Jess megállította:
- Csitu van szivi, semmit nem kell tenned, amit nem akarsz - kacsintott.
Leültek egymással szemben.
Az egyik srác, akinek piercingje volt a szemöldökében és sötétkék inget viselt, megszólalt.
- Tán szeretnétek kihívni minket?
- Dehogyis! -reagált Carly, de Jess vele egy időben igent mondott. Mi?
- Narancsos Whisky, baby - mondta a csávó, majd adott egy méretes poharat magának és Jessnek is és csordultig töltötte.
- Tét? - kérdezte a kék szemű lány.
- 50 dolcsi.
- 70.
- Legyen.
1-2-3.
Mindketten mohón elkezdték inni az italukat. Jess lehunyta a szemét és látszott, hogy alig bírja elviselni az ízt. Carly mindig utálta az alkoholt. Nem mintha sokszor próbálta volna... Mindkettejük poharába ugyanannyi narancs folyadék maradt. Majd Jess diadalittasan koppintott egyet az üvegével, miközben lecsapta az asztallapra.
- Nyertem- mondta, majd mintha könny csordult volna ki a szeméből. Carly az asztal túloldaláról érezte az alkoholszagot a leheletéből. Durva cucc lehetett.
A srác egykedvűen, de azért elismerően adta át a hetven dolcsit a göndör, fekete haj lánynak.
- Na és te, vöröske, csendes? Nem szeretnél egy kis zsét keresni?
- Bocs, nincs pénzem visszafizetni, ha veszítek.
- Ez nem úgy megy. Csókkal is fizethetsz ám. Ahány dolcsi, annyi másodperc.
Carly nyelt egyet,
- Naaa- unszolta ezúttal a piercinges egyik haverja mellőle - 100 dolcsi?
Gazdagnak nézett ki. Carly pedig nem volt az. De sohasem akart ilyen módon pénzhez jutni.
Kivéve ezt az estét. Megragadott középről egy poharat és lecsapta az asztalra.
- Ez a beszéd, szívecském -mondta ellenfele, akinek szemei zöldek voltak, akár a levél - 2 dl Tequliát nekünk!
Carly nézte, hogy telik meg a poharuk folyadékkal. Jess bátorítóan rámosolygott. Na persze, a vagány Jess, aki most nyert hetven dolcsit.
Mikor kimondták a hármat, elkezdett mohón inni, de nem számított rá, hogy ennyire erős ízt fog érezni. A torka azon nyomban égett, mintha tűzzel gyújtották volna meg. Aztán eszébe jutott, mit is tudna venni 10 dollárból. És nem akart csókolózni egy iszákos hülyegyerekkel. Tovább kezdett inni, érezte, hogy a torka kezdi megszokni a tüzet, majd a folyadék leért a gyomrába és kellemessé kezdett válni a melegség. De ellenfele gyorsabb volt és már nem sok volt neki. Ekkor azonban a zöld szemű kiköpte az italát és két másodpercen belül lehányta az asztalt. Majd elájult és leesett a székről.
Jess kikapott három dolcsit a kasszából, elmormolt egy pajkos viszlátot, majd távoztak. Sietősen.
- Itt a pénzed baby. Szerencséd volt, de valahogy láttam hogy a csávó nem egy körön túl volt már.
Carly elégedetten méregette újonnan szerzett vagyonát.
- Na de menjünk, kaptam egy SMS-t Jonnytól, a sportpályánál vár minket.
Elindultak. Carly érezte, hogy az alkohol kezdi megtenni nála a hatását. Sosem volt berúgva még. Furcsa egy érzés volt, de valahogy mégis...kellemes. Ezen gondolkozott, mikor figyelmeztető kiáltást hallott:
- Carly, vigyázz! - szólt hangosan Jess hangja a fülében.
Két fényes pont jelent meg, egyre jobban elmosódva a lány előtt. Kis híján eldőlt, de talpon tudott maradni. Egészen addig, ameddig el nem ütötte a kocsi. Két csillagot látott kihunyni.
Nem tudott megállni, el fogják ütni - villant át az agyán. Mint régen. Mint akkor. Megrökönyödött, védekező pózba vágta magát, egyik kezét a fejéhez kapta védelmezésként.
Carlyban bennragadt egy sikoly. Riadtan fordult egy fél fordulatot, majd olyan gyorsan elkezdett futni, ahogy tőle tellett. Eléggé gyorsan tudott futni, a száz méteren ő volt az osztályban a haramadik leggyorsabb. Na de ott nem nehezítették indák, liánok és kiláthatatlan fák (nem is beszélve a ki tudja milyen, sötétben rejtőző állatok) az útját. És nem az életéért futott, hanem csak egy ötösért. Hirtelen érezte, hogy valami nagyot rántott a lábán - vagy valaki. Kétségbeesett kapálózásba kezdett miközben szitkozódott, majd az oldalára esett nagy puffanással. A vállába éles fájdalom hatolt és az arca is lüktetett a talajon, amelyik részére esett. Először nem mozdult. Megbénította a félelem. Talán az alak csak meg akarta félemlíteni. Jonnynak igaza volt. Tényleg nem voltak egyedül. És most meg fogják ölni. Várt, de nem következett be a várt fájdalom a golyó következtében. Felnézett, nem látott senkit. Se puskát. Feltápászkodott, alig, hogy kissé újra összeszedte a bátorságát, furcsa hangot hallott. Mintha a liánokat tolná el valaki az útjából, hogy előbbre juthasson. Villámgyorsan az ellenkező irányba futott. Hirtelen már nem is érezte az előbbi fájdalmat. Nem nézte, merre megy, vagy hogy hová, csak el innen, biztonságba. Ám akkor mintha világosodott volna. Lehetetlen volt, hogy reggeledjék. De a világosság egyre erősebb lett. A szemét a lehető legjobban kinyitotta és lelassított.
Egy nagy jármű bukkant elő hirtelen valahonnan, talán egy kanyar után. Kezét a szeme elé tartotta, habár csak az egyik lámpa égett, mégis égette a retináját a világosság.
Egy összejövetelről ballagott haza. Egy kis házibuli. Nem volt hozzászokva, hogy meghívják a kis csóró Carlyt, a texasit hasonló rendezvényekre. De ez nagyobb körű rendezvény lehetett, mert olyanokat is vélt felfedezni, akikről tudott néhány pletykát. Troy Schnell túrta az orrát. Christina Calder megcsalta barátját egy stréberrel. Mégis, mindenkinek volt hely. Jess is eljött, nagyrészt vele lógott. A lány unszolta, hogy szálljanak be egy versenybe. Jesst, bár nem látták mindig valami sűrűn. de mégis kedvelték az emberek. Könnyed volt és okos. Bármit el tudott hitetni az emberrel. Aznap este azt, hogy Carly jól tudja érezni magát.
- Itt is vagyunk!
Egy nagy, fából készült hosszú asztalhoz értek, ahol piálós tinik sorakoztak. Carly tiltakozni kezdett, de Jess megállította:
- Csitu van szivi, semmit nem kell tenned, amit nem akarsz - kacsintott.
Leültek egymással szemben.
Az egyik srác, akinek piercingje volt a szemöldökében és sötétkék inget viselt, megszólalt.
- Tán szeretnétek kihívni minket?
- Dehogyis! -reagált Carly, de Jess vele egy időben igent mondott. Mi?
- Narancsos Whisky, baby - mondta a csávó, majd adott egy méretes poharat magának és Jessnek is és csordultig töltötte.
- Tét? - kérdezte a kék szemű lány.
- 50 dolcsi.
- 70.
- Legyen.
1-2-3.
Mindketten mohón elkezdték inni az italukat. Jess lehunyta a szemét és látszott, hogy alig bírja elviselni az ízt. Carly mindig utálta az alkoholt. Nem mintha sokszor próbálta volna... Mindkettejük poharába ugyanannyi narancs folyadék maradt. Majd Jess diadalittasan koppintott egyet az üvegével, miközben lecsapta az asztallapra.
- Nyertem- mondta, majd mintha könny csordult volna ki a szeméből. Carly az asztal túloldaláról érezte az alkoholszagot a leheletéből. Durva cucc lehetett.
A srác egykedvűen, de azért elismerően adta át a hetven dolcsit a göndör, fekete haj lánynak.
- Na és te, vöröske, csendes? Nem szeretnél egy kis zsét keresni?
- Bocs, nincs pénzem visszafizetni, ha veszítek.
- Ez nem úgy megy. Csókkal is fizethetsz ám. Ahány dolcsi, annyi másodperc.
Carly nyelt egyet,
- Naaa- unszolta ezúttal a piercinges egyik haverja mellőle - 100 dolcsi?
Gazdagnak nézett ki. Carly pedig nem volt az. De sohasem akart ilyen módon pénzhez jutni.
Kivéve ezt az estét. Megragadott középről egy poharat és lecsapta az asztalra.
- Ez a beszéd, szívecském -mondta ellenfele, akinek szemei zöldek voltak, akár a levél - 2 dl Tequliát nekünk!
Carly nézte, hogy telik meg a poharuk folyadékkal. Jess bátorítóan rámosolygott. Na persze, a vagány Jess, aki most nyert hetven dolcsit.
Mikor kimondták a hármat, elkezdett mohón inni, de nem számított rá, hogy ennyire erős ízt fog érezni. A torka azon nyomban égett, mintha tűzzel gyújtották volna meg. Aztán eszébe jutott, mit is tudna venni 10 dollárból. És nem akart csókolózni egy iszákos hülyegyerekkel. Tovább kezdett inni, érezte, hogy a torka kezdi megszokni a tüzet, majd a folyadék leért a gyomrába és kellemessé kezdett válni a melegség. De ellenfele gyorsabb volt és már nem sok volt neki. Ekkor azonban a zöld szemű kiköpte az italát és két másodpercen belül lehányta az asztalt. Majd elájult és leesett a székről.
Jess kikapott három dolcsit a kasszából, elmormolt egy pajkos viszlátot, majd távoztak. Sietősen.
- Itt a pénzed baby. Szerencséd volt, de valahogy láttam hogy a csávó nem egy körön túl volt már.
Carly elégedetten méregette újonnan szerzett vagyonát.
- Na de menjünk, kaptam egy SMS-t Jonnytól, a sportpályánál vár minket.
Elindultak. Carly érezte, hogy az alkohol kezdi megtenni nála a hatását. Sosem volt berúgva még. Furcsa egy érzés volt, de valahogy mégis...kellemes. Ezen gondolkozott, mikor figyelmeztető kiáltást hallott:
- Carly, vigyázz! - szólt hangosan Jess hangja a fülében.
Két fényes pont jelent meg, egyre jobban elmosódva a lány előtt. Kis híján eldőlt, de talpon tudott maradni. Egészen addig, ameddig el nem ütötte a kocsi. Két csillagot látott kihunyni.
Nem tudott megállni, el fogják ütni - villant át az agyán. Mint régen. Mint akkor. Megrökönyödött, védekező pózba vágta magát, egyik kezét a fejéhez kapta védelmezésként.
A busz végül pont lefékezett előtte, majd megállt a motor. Az ajtó nélküli járműből Jace vágódott ki féloldalasan, miközben szaftosan elkáromkodta magát.
Mire a vörös hajú lány észhez tért, észrevette, hogy barátai az utasok. Feléjük futott, majd az éppen kivánszorgó Trina nyakába ugrott, karja - lába még mindig reszketett az izgalomtól.
Brianát megviselte a buszozás - és Jace szörnyű vezetési stílusa - , rosszul lett és kidobta a taccsot az egyik bokor mögött. Carly megnyugodott. Biztonságban volt. Nagyjából. Régebben azonban nem úszta meg. Meggondolatlan volt és elütötték. Eltört lába és két hónapig mankós Carlynak hívták. De meg is hallhatott volna. Ahogy most is.
- Gyertek, nem fogjátok elhinni, mi történt! Egy..egy alak betört hozzánk fegyverrel, aztán kiugrottunk az ablakon, de Jonny eltűnt valaki meg..ott áll a ház előtt és... - amúgy is sokat beszélt, de mikor ideges volt vagy félt, csak úgy ömlöttek belőle a szavak, akár csapból a víz.
- Milyen alak? Te meg miről beszélsz? Láttatok valakit? És hol van Jonny? - Trina próbálta lenyugtatni barátnőjét.
- A házunk falánál állt - mutatott oda Carly, de az említett helyen semmi nem volt egy fűcsomón kívül, ami egymagában éktelenkedett a talajon, akár egy bőrhiba.
- Hála az égnek, hogy elment! Talán még itt van valahol..!
- Jonny?
- Nos őt nem tudom, merre van, aggódom is... - ekkor egy hang szólalt meg az indák közül:
- Hiányoltatok? - az említett srác épp előjött a dzsumbulyból.
Mindenki szívéről, de leginkább barátnőjéről nagy kő esett le, Carly rögtön mellette termett:
- Hol a szarban voltál?
- Hallottam valamit hatrébbről, de csak egy nagy madár volt - mondta a srác, kicsit mosolyogva. De magában hozzátette:"Ha tudnák, mit kellett tennem az elmúlt percekben, hogy itt legyek. Az az alak meg is ölhetett volna a puskájával. De ezt sosem fogják megtudni..nem lehet!"
- Na és ti hol voltatok? - gondolkodását kedvese szemrehányó kérdése szakított félbe.
- Majd bent elmeséljük, ja és ezt is - mutatott a buszra George.
- Jaja, menjünk be, amúgy is szarul vagyok - mondta Briana.
Végül mindannyian bevánszorogtak, bár nyugtalanító volt a tudat, hogy az ajtó be van törve és tulajdonképpen bárki bemehet hozzájuk, még alszanak.
