Árulás és felismerés
Immár 5 fejfa magaslott a kert hátuljában. A csöndbe egyre hangosodó és nyugtalanabb kutyaugatás hasított bele-bele.
- Miért ugat Chelsy?- kérdezte halkan és nagyon komor hangon George.
Hirtelen Carly sikítása szelte át a teret. Mindenki az emeltre szaladt, a lány szobájába.
- Pók! Egy pók, istenem! Ne, Chelsy, gyere odébb!
- Lehetséges, hogy..ez végzett Jaquelinnel?
- Basszameg, basszameg! - káromkodott Victor.
- Meg kell tőle szabadulnunk! - mondta Jace élesen. A fiúk kieszeltek egy tervet, miként szabaduljanak meg a fekete özvegytől. Az egyik osztálytárs csendben meghúzta magát, kapott a hirtelen kialakult káoszon Óvatosan kivált a többiektől, kilopózott a házból. Egy sziklás részhez sétált, ahol rengeteg de rengeteg bokor és növény volt. Nem véletlenül, takarniuk kellett a bunkert. Kitapogatta a fémajtót és hármat kopogott.Közben a feje felett szétfoszló felhőket nézte. Úgy távolodtak el, mint az esélyük egy további normális jövőre. Egy barna ruhás ember feje bukkant elő. Sokat mondóan bólintott,majd beengedte.
- Jelentést hoztam - mondta egy csöppet meggyötört és halk hangon, de arca rezzenéstelenségét nem esett nehezére megtartania. Nem láthatták, hogy szorong.
- Egyikünk ismét eltávozott. Jaqueline Steehl.
- Mily sajnálatos - mondta egy neki háttal álló, nagyon magas alak, kezét összekulcsoltamaga előtt. 2 nagy képernyő volt a falon. Tudta, hogy be vannak kamerázva az emeletek, de nem minden helyiség és nem a legmodernebb technikával. Csak kép, semmi hang. Ezért is volt szükségük rájuk. Tekintetét ő is a kijelzőkön tartotta. Osztálytársai nagyban tátogtak rajta és épp a parányinak ható pókot nyírták ki. Megnyugodott. Eggyel kevesebb probléma.
- Nos, a szavamat továbbra is tartom. Te, és a másik segítőnk továbbra is védelmet élveztek. Nem fogtok furcsa balesetekben meghalni és ha mind halottak, ti szabadon elmehettek, feltételekkel persze, de ezekről majd akkor beszélünk, ha eljön az ideje. És természetesen továbbra is tennetek kell a dolgotokat. Megértetted ugye?
Bólintott. Az áruló barát nyelt egyet. Persze, hogy értette. És félt is. Mindentől. A barna ruhásoktól, az osztálytársaitól, ha netán kiderülne, hogy ketten elárulták őket, a szigettől, az őrülettől...Kurtán búcsúzott, majd elindult vissza a házba. Ha ez kiderül..nem fogják száműzetéssel megúszni, mint Norah.
~Eközben
A sötétből újra léptek hallatszottak. Norah felkapta a fejét.
- Úgy tűnik, Jaqueline-t sem fogodtöbbet viszont látni, kedvesem.
- Mi? Mivan? Ki a fasz vagy te és hogy van merszed ilyeneket mondani? - mondta az újonnan visszatért már számára ismerős srácnak.
- A színes hajút megmarta egy fekete özvegy. Mily tragikus!
Norah épp visszavágni készült a fiatal férfinek, de megakadtak benne a szavak.
- Meg..meghalt?
- Talán baj van a hallásoddal?
- Ááá...dögölj meg és hagyj békén!
- Sajnos nem tehetem meg. Mellesleg egy segítőnk épp ide tart, ezért felügyelnem kell téged. Nehogy árulkodó jeleket adj. Mivel jobb helyet nem találtunk jelenleg a fogva tartásodra. Ó, itt is van -mondta, majd elsétált. Három kopogás hallatszott. Norah eddig még nem hallotta, hogy bárki is ki vagy bejött volna, de ezek szerint nyilván volt valahol egy titkos ajtó. Társalgást nem hallott. Megmozdult volna, de még mindig pórázon volt. Szó szerint. Nemsokára a nem kívánt társaság barna pulcsiban és sötét farmerban visszatért.
- Egyébként, a nevem Eren Crane.
Crane...annyira ismerős név. Nemesi, biztos gazdag családból való lehetett. És Norah érezte, hogy ismernie kellett valahonnan, magát a nevet biztosan. Gondolkodásába egy hang nyilallt, mintha meglőtték volna egy nyílvesszővel.
- Jelentést hoztam.
Ezt a hangot viszont ismerte. Jól ismerte, sok-sok éve már, hogy először hallotta. Mi a..mit keres ő itt? Miféle jelentés?
- Nos, igen, sajnálatos, hogy így kell megtudnod, de két társad összejátszik velünk.
- Hazudsz!
- Talán valaki mást kellett volna ide cipelnünk. De hát te lettél a kis kiutált, a száműzött, számunkra te voltál a legkönnyebb préda. Elhagyatva, kiéhezve, koszosan annak a dombnak a tövében, bűntudattal a szívedben...
Norah könnyekben fakadt ki. Hogy lehet ennyire kegyetlen valaki? És lehetetlen, hogy valaki közülük ilyenekkel összejátszik.
- Nos, a szavamat továbbra is tartom. Te, és a másik segítőnk továbbra is védelmet élveztek. Nem fogtok furcsa balesetekben meghalni és ha mind halottak, ti szabadon elmehettek, feltételekkel persze, de ezekről majd akkor beszélünk, ha eljön az ideje. És természetesen továbbra is tennetek kell a dolgotokat. Megértetted ugye?Ez egy hideg, lényegre törő és komor hang volt. Ismerős. De a lány nem értette, honnan, de biztos volt már benne, hogy hallotta valahonnan. szóval védelem. Ezért cserébe ketten elárulták őket. Hihetetlen. Mintha egy rossz filmben lettek volna.
- Csak nehogy most kapj nekem infarktust. Még szükségünk van rád a kísérletekhez.
Norah mozdulatlanul gondolta végig az előbbi mondatot, karjára támaszkodott, de az megremegett. Kísérletek?
- Mondanám, hogy nem fog fájni, de nem szeretem a mellébeszélést. De előre is nagyon sajnálom.
