Epizód kettő.

Kalandok és sikolyok

Carly és Trina nem kerültek egy szobába. Pedig mennyire szerették volna! Már megtervezték, miket fognak csinálni  a kimerítő napok utáni estéken, még témaötleteket is összeírtak, az egész remekül meg volt szervezve. De mégsem. Ez a Mr. Carsten valamit elkeverhetett, mikor lefoglalta névre szólóan a szobákat. A recepciósról meg kiderült, hogy nem a legbarátságosabb ember. Seattle-ből származott és folyton arról panaszkodik, az ideiglenes turistacsoportok mennyire elégedetlenek - pláne  a fiatalok.  Így hát Trinának jobb ötlete támadt.

- Szóval, benne vagy? Tudjuk, hogy biztos Laceyvel szeretnél egy szobában lenni - mondta a lány, miközben Carly göndör, barna haját fonta be. 
- Igen, de ugyanakkor szeretek másoknak - nektek - keresztbe tenni. És nekem mindenhogy jó...
- Ne légy gyerekes. Szóval, csere?
Briana világoskék körmeit tanulmányozta, majd megszólalt:
 - Legyen. De ti intézitek. Szóljatok, ha Lacey pakolhat hozzám.

- El sem hiszem, hogy egy szigeten vagyunk! Még sosem jártam az államokon kívül- kiáltotta lelkesen Carly, miközben kipakolta a tükör elé a lányok szokásos-hajgumi-fésű-sminkek-sminklemosó kombóját. Immár a végleges szobájukba.

Trina egy bordó fotelban ült. Kissé rosszul volt, mikor a repülő leszállt, de az máskor is így szokott vele lenni. Kinyújtóztatta végtagjait.

- Én igen, többször voltam már Kanadában. De ez sokkal menőbb hely - mondta, majd még mindig a  fotelban ülve, kérdőn nézett barátnőjére - Ümmm…Te mégis mit művelsz?

Carly beletúrt vörös hajzuhatagába, miközben elővett egy furcsa dobozt a táskájából. A tetején lyukak. Trina felvonta tökéletesen kiszedett szemöldökét.

- Ööö…csak elhoztam a hörcsögünket világot látni - hebegte a texasi lány, majd barna szemeit a dobozra szegezte, majd levette annak tetejét. Nem sokkal később az aranyhörcsög, Dagadék egy ruhatároló, felnyitható tetejű ládába került.

Trina köhögni kezdett, talán még mindig a  rosszul léttől, vagy Carly akciójától. Dagadék még egy kísérleti hörcsögük volt, drogokat kellett megitatniuk vele, hogy lássák, milyen hatással vannak a kábszerek az állatokra. Nem volt semmi. Volt, hogy szegény állat összevissza futkosott, máskor az LSD hatására az üvegnek akart menni és mikor inni akart, mindig az önitató mellett ágaskodott. Végül Carls megsajnálta és magához vette.

- Te nem vagy normális - tört ki végül Trinából, miközben elővett a táskájából egy hajgumit és felkötötte copfba a haját, amit Carly előzőleg befont.  Meleg volt, ablakot nyitott. Minden szoba ugyanúgy nézett ki az első és második emeleten. Az elsőn laktak a fiúk, a másodikon a lányok. A falak halvány narancssárgák voltak, dupla, rolós, kinyitható ablakok. Egyeseknek volt TV-jük, Mabel és Norah rögtön lefoglalták azt a szobát. Emellett akadtak fotelek, és ágyak egymás mellett. De egyesek pórul jártak, ugyanis emeleteset kaptak. Jaqueline is bekerült Laceyékhez, de ő az emeletes ágy tetején kötött ki.

- Ugyan már! Én tudom, mit érdemes nyaralásra hozni! - apellálta a vöröske, majd lebiggyesztett ajkakkal elkezdett kipakolni néhány kacatot - A hajkreppelőm, a kedvenc lábhidratáló-krémem, hörcsöggömb, nyalókatartó, jégkockafagyasztó, szívószálak valamint a matekkönyvem is elhoztam, tudod, hogy ne az ágyra morzsáljunk.

- Ahha - Trina már meg sem lepődött. Carly érdekes szerzet volt. Nem az az átlagos, pedig az ember nem nézne ki mást belőle. De Trina jól ismerte a lányt és  a múltját.

Frank megcsinálta Nate és George ágyhuzatát is egyaránt. A két fiú az udvarra rohant megnézni a kilátást a tengerrel, talán még néhány lánnyal együtt. De Frank látott már tengert, mikor még Olaszországban nyaralt Caprin. És mivel sokkal háziasabb volt, mint másik két szobatársa, nem esik nehezére. Még a részüket is elosztja háromfelé. egy szekrény van, hármas csoportba rendezi a vállfákat, a cipős polcon eggyel több sor van. Sebaj. Épp elkezd kipakolni, mire Nate visszacsörtetett. Vagyis inkább ugrált, nagyon fel volt dobva.

- Miért nem jöttél ki? Kövekkel dobáltuk a sirályokat, Jonny el is talált egyet. De aztán az is elrepült.

Frank rosszallóan felhorkant. Imádta a madarakat, tulajdonképpen minden állatot.

- Jó, hogy nem láttam.

- Jó, bocs, elszaladt velünk a ló, de én még nem jártam ilyen klassz helyen - mondta lebiggyesztett szájjal Wolf. Majd ő is elkezdett kipakolni a Nike utazótáskájából. Hozott egy rakat túrázócipőt, minden bizonnyal beiratkozott valamelyik fakultatív, fizetős programra. Nate családja gazdag volt, mindent megadtak a srácnak, amit csak kért, de állandóan vissza akarták fogni. Nem mintha sikerült volna nekik, a fiú életvidám, sokszor tudatlan, mégis szeretnivaló és nagyon

kedves teremtés hírében állt.. Vele bármiről lehet beszélni.

Nate össze vissza dobálja a felsőit, boxereit és gatyáit nagyjából egybe, Frank nem győzte a saját részére tolni a ruhahalmazt. Végül mikor belépett George, egymás cipőivel dobálták egymást és leverték a fiú szemüvegét, aki szitkozódni kezdett:

- Basszátok meg! Ne őrüljetek már meg! Ha tönkreteszitek a pápaszemem, hogy fogok látni bármi látványosságot a szigeten?

A szemüveg kissé valóban elgörbült, a másik két fiú bűntudattal pakolta össze cuccait. Ekkor Natenek ötlete támadt, elviharzott a szobából, nemsokára Victorral csörtetett vissza. Odaadta a barna hajú srácnak a távollátót, Victor mosolygott és a fejét csóválta. Elvitte a szemüveget szobájába.

-Ne aggódj, megszereli, tudod, hogy ért az ilyen dolgokhoz.

George hallgatott, bár tudta, hogy ez így volt.

Matt a focilabdáját berúgta  a sarokba. Remélte, lesz alkalma rúgni a bőrt a srácokkal, szinte naponta focizott Phoenixben is. A Daffodill Street Hill focicsapat középpályás játékosa volt. Jace még mindig a kilátó korlátjánál ökörködött Brianával és Mabellel. Matt, Jace és Victor szobája pont a legjobb helyre volt elhelyezve, szuper a kilátás. Matt szeme elidőzött Mabel magabiztos, kacér mozdulatain, mikor úgy tett, mintha Jacet taszigálná finoman.

- Miért nem jársz vele, ha ennyire belé vagy zúgva? - hallszott Victor rekedtes hangja a szoba végéből. A srác olyan, volt mint egy profi szerelő:bármit megjavított. Épp most is egy csavarra koncentrált, ami majdnem kiesett a szemüveg szárából, ajkát beszívta és a csavarhúzóval piszmogott. Úgy tűnt, javul a helyzet, már csak igazítania kellett a szemüveg fekete keretének ferdeségén. Tökéletes munka.

- Ezt te nem értheted, miszter ’örökre egyedül maradok uraság’ - mondta Matt, majd közelebb sétált Victorhoz és leugrrott az ágya szélére. A srác majdnem kiejtette a kezéből az újonnan megcsinált távollátót, rosszallóan nézett a szőke srácra. Matt megvonta a vállát, majd kisöpörte frufruját kék szemeiből, de a kusza hajszálak újra visszasiklottak - mint általában mindig ennél a mozdulatánál.

- Lehetne egy saját műhelyed, ezzel akár pénzt is kereshetnél - mondta.

Victor biztonságos helyre tette a szemüveget, majd visszatért a témához.

- Inkább vagyok szingli, minthogy így hülyítsek két szuper lányt és játsszak az érzéseikkel.

Matt mérgesen fújta ki száján a levegőt, néhány hajszála ismét felrepült.

- Talán igazad lehet. Mindkét csaj annyira jó, nehéz a döntés. Tuti, hogy ha választok, a másikuk egy életre megutál. Azon gondolkozott, melyik lányba fér több gyűlölet:a bájos, de dögös Trinába vagy Mabelbe, aki cserfes és kacér, de ha megbántod, halál fia vagy.

- Nehéz ügy, barátom - mondta Victor, majd felállt,-mindenesetre a nyaralás alatt pontot kéne tenned az ügy végére.  Majd felkapta a szemüveget és átvitte Georgenak.

Igaza volt. Most már igazán sarkára állhatna. Matt elhatározta, hogy dönteni fog.

Jaqueline, Jonny, Norah és Trina körbesétálták a házat.

- Milyen furcsa itt a levegő. Nem olyan fojtogató, szmogos szar, mint Phoenixben - vetette fel Jaqeline.

- Ja, nekem nem hiányzik - válaszol Trina. Arra gondol, a homokos tengerpart, amit az előbb láttak a lelátóról, elég romantikus lenne, hogy Mattel enyelegjenek. Vagy többet csináljanak.

- Nekem hiányzik Jess. Nem hiszem el, hogy pont most tudott beteg lenni. Pedig annyira el szerettem volna hozni egyszer egy tengerpartra - nyafogott Jonny. Imádta a húgát, szinte mindennél jobban. Legszívesebben a széltől is megóvta volna, mindig neki akarta a legjobbat. Jól kijött a lányokkal, mi tagadás.

Ez Trinának is feltűnt már, többször kért szerelmi tanácsot a fiútól. Ebben a pillanatban megjelent a szőke hajú Matt. A göndör hajú lányra mosolygott, Trina vissza. Jaqueline és Jonny egyszerre mondták:

- Magatokra hagyunk titeket, srácok! - majd eloldalognak.

Matt nem sokat beszélget, pár perc múlva máris Trina szájába dugta nyelvét és hevesen csókolóztak. Ami persze nem volt teljesen igaz, mert ennél sokkal romantikusabb volta a helyzet : minden csók az. Legalábbis az övék. Trinának az első randijuk jutott az eszébe, akkor is egy kilátónál álltak a sráccal és egyiküknek sem volt kérdés, tabu-e az első randin csókolózni. Matt Trina karjai köré kulcsolta a sajátjait, így mindketten egymás derekát ölelték és nekidőltek a korlátnak.Ám az hirtelen megnyekkent, majd mindketten halálfélelemmel eszméltek fel, hogy hátrafelé dőltek, de nem volt, ami megtámassza őket. Trina torkát egy pillanatnyi, de éles sikoly hagyta el. Vajon ha leesnek az óceánba esnek? Elvégre az egyenesen alattuk húzódott, a szállás egy parti öbölben, egy hatalmas, kiálló sziklarészen állt. 
A korlát darabjai leestek a mélybe és csobbanást hallattak maguk után.Pár pillanat múlva a páros még jobban egymásba kapaszkodott, majd testük megadta magát a gravitációnak és kiáltások közepette lezuhantak ők is a szürkéskék vízbe. 
Trina rémülten érzékelte a levegő, a fény és a meleg hiányát. A folyékony, új aura hálóként vette őket körül, hallotta a habot és buborékok hangját, mint minden alkalommal, mikor  a vízbe merül. És ekkor érezte, hogy a víz máshogy kezd körülöttük áramlani. Mintha repülnének felfelé..a vízben. Nem sokkal később Matt és Trina feje is kibukkant a vízből és szaporán vették a levegőt. Az adrenalin mindkettejük testét átjárta, mikor belegondoltak, mi is történt.
- Nem semmi! Lesz mit mesélnünk!
- Neked ezen jár az eszed- mondta Trina fogvacogva - Meg is hallhattunk volna! Ha itt nem elég a víz vagy van valami szikla vagy leáll a szívünk a hid...- de barátja belé fagyasztotta a szót a csókjával, mely sós ízt adott maga után. 
Matt kinyitott újra a szemeit, egy-két vízcsepp gördült le szempilláiról.
- Menjünk vissza. Még gyalogolnunk kell. És kezd esteledni.

Norah összetalálkozott Jaquelinnal a folyosón. A szállodában jó hűs volt levegő, öröm volt bejönnie a színes tincsű lánynak. Norah egészen eddig a házban kószált, egyedül. Néha kicsit szeretett magányosan bóklászni. Eltervezte, hogy miket fog csinálni:napozik, esetleg túrázik, hogy ne hízzon el, Vogue-t és Cosmopolitan-t olvas, miközben One Directiont hallgat. Jól fogja érezni magát, ebben senki és semmi sem akadályozhatta meg. A szálloda négy csillagos, meg is jár:az udvaron pálmafák, hintaágyak, székek, asztalok sokasága állt, lehetett rendelni koktélt vagy bármit. Mint a filmekben, gondolná az ember. Volt egy medence is, nem mintha sok szükség lett volna rá:egy köpésre le lehetett menni a tengerparthoz. Illetve akár ugrani is. De ki lett volna az a hülye, aki a lelátóról kiugrik, hogy csobbanjon egyet és ne kelljen legyalogolnia? A szálloda 6 emeletes, volt, felment a lifttel a tetejére, ahol önbarnító napozószékek voltak, még szolárium is akadt. Látta a sziklafalakat, az öblöt, és homályosan kirajzolódni egy másik szigetet. Most pedig épp mesélni akar mindezekről Jaquelinnek, mikor megszólalt egy csengő, ami elég ódivatúnak hatott, de azt jelezte:ebédidő.