Végzetes hiba gyilkosságot szül
Norah álmában felriadt. Megint szakadt az eső és dörgött az ég. De ami legjobban megijesztette, az az volt, hogy mintha mocorgást hallott volna lentről, az előtérből. Talán egyik barátja megszomjazott...
Végül, mikor a zajok sorozata folytatódott, nem bírta tovább :kikelt jó meleg ágyából, azonnal érezte bőrén a hűvös levegőt. Lenyomta a kilincset, halkan, hogy ne ébressze fel Jaqueline-t és sietve ment le a földszintre. Ahogy lépkedett, az öreg padlózat nyikorgott. Mikor a lépcsősor véget ért megállt fülelni. A falióra ketyegett lent, ütemesen. Klikk-klokk-klikk-klokk. Majd ijedtében ugrott egyet, a szíve pedig kihagyott pár ütemet. Az óra elütötte a hajnali kettőt, megtörve ezzel a ritmust és a csendet. Minden bátorságát összeszedve továbbment. Zajos fuvallat járta át a lány testét, kirázta a hideg. És ekkor észrevette:nyitva volt az egyik ablak! Pedig mindig figyelnek, hogy ez ne történhessen meg. Az ablakokat csak belülről lehet kinyitnyi.
Nagyon hirtelen megpördült a tengelye körül. Semmit nem látott. A tárgyak sötét árnyékot vetettek szerte a szobában. Még a lélegzést is abbahagyta egy pillanatra, így hallotta a zajokat újra. Elment az éjjeliszekrény mellett, mikor valami suhogó hangot hallott. Ismét megfordult, szőke tincsei repültek a mozdulattól, néhány belecsapódott arcába.
" Na jó. Nem látok semmit, de van itt valami! Vagy valaki! Felébresztem Brianát és Laceyt!" - gondolta magában és tett pár gyors lépést, miklr érezte, hogy a zoknijával rálép valamire. Nedvességet érzett a talpán. Ragacsos lett a zoknija, valami puha, csontosra lépett.
Nem tudott sikítani, mert egy hang se jött ki a torkán.
" áléptem a hörcsögre! Trina meg fog ölni! Fúj de undorító, uhh.." - közben lehámozta a bal zokniját. Nem volt jobb ötlete, kihajította a tetemet az ablakon. Undorát félelem vette át, mikor meghallotta a lépteket. Emberi lépteket. Kivett egy kést az asztalfiókból. Hirtelen felkapcsolódott az egyik lámpa és meglátta az árnyékot. A lépcső melletti folyosón volt valaki és pont úgy vetődött a fény, hogy rájöjjön :az alaknak is fegyvere van!
Norah nem tudta, mit érzett akkor, mikor a késsel elindult a sarok felé, ami elválasztja kettejüket. Érezte az ember egyenletlen légzését. Talán egy nagy lendület, és leszúrhatná. De ez a kis kés..nem nyújtott teljes biztonságot. Óvatosan visszahelyezte a konyhapultra a vágóeszközt és pillantása körbepásztázta a helységet. Majd szemei megakadtak a tűzoltó készülék melletti baltára. Tűz esetén ki kell verni az üveget, hogy hozzájussanak a poroltóhoz. Óvatosan leakasztotta a helyéről. Nyele hideg volt, maga a balta is súlyos volt Norah vékony, sápadt bőrű kezeiben. Erősen markolta a fogást, körmei a tenyerébe nyomódtak.
Az árny megállt, majd a padló nyikorgása elárulta, hogy újra mozgásban van. Majd egy szempillantás alatt egy barna kabátos, minden bizonnyal férfi ugrott elé, alig fél éterre a lánytól. Norah alig pár másodperccel ugrott félre a támadója hatalmas kése elől, kis híján el tudta volna vágni az alak a karját. Közben tompa sikoly hagyta el ajkait. Talán ha a barátai felébrednének...többek ellene úgysem lenne esélye egy profi bérgyilkosnak sem. Ám nem tudott tovább magában kommunikálni, mert az árny újra támadásba lendült, de morgásba kezdett, mikor a kicsi és hajlékony Norah az összes szúrása elől elhajolt, így a hatalmas kés nem ért célba. A szőkeség egy pillanat alatt rengeteget meg tudott állapítani egy emberről, a borrostája hánynaposságától kezdve addig, hogy van e az illetőnek piszok a körme alatt. Ennek a fickónak, aki közel 185 centi lehetett és másfél fejjel magasabb volt Norahnál, aki nem volt több 156 centinél, illetve fekete csíkok húzódtak a férfi kést markoló ujjainak körmei végén. Az arcát nem látta, mert Zorró - szerű szemmaszkot viselt. Norah amilyen gyorsan tudott, megfordult, kilőtt és az ellenkező irányba futásnak eredt. Ám nem mehetett fel. Mi van, ha a többiek esetleg alszanak és a gyilkos benyit az egyik szoba és megtámadja egyik védtelen osztálytársát? Nem tehette ezt velük. Sikítani próbált, hogy felébressze őket, de elment a hangja. A földszintet akár körbe is lehetett volna futni, mert elég érdekes elrendezése volt a folyosóknak. Norahnak ötlete támadt. Megfordult és a saroknál megállt fülelni, nem-e hallja ellensége utána futó lépteit. De nem hallott semmit. Vajon máris az emeletre indult az a szemét? Norah kifutott rejtekhelyéről és megpróbált zajt csapni a konyhában. Mikor sikerült, gyorsan kimenekült a helyszínről a hátsó kijárat felé, ki az udvarra. Felfutott a dombra ahol a fegyveres kis bunkerük állt. Nem, nem értett a fegyverekhez. De ha másnak ment, neki miért ne ment volna? Elkezdte rángatni a reteszt, de valaki nagyon bereteszelhette a rozoga faajtót, mert nem igazán akart kinyílni. A zár vasból volt, az esőzések miatt rozsdásodni kezdett, minden bizonnyal ezért ragadhatott be. Miközben a reteszt próbálta elhúzni és azzal zörgött, halkabban ugyan, de kihallott egy eltérő hangot. A fűszálakban trappoló léptek hangját. Ijedten megfordult, félve, hogy egy késsel találja szemközt magát. A szíve majd átütötte a mellkasát, akkorát vert, mikor a lány meglátta a barna öltözetes férfit magától úgy tíz méterre. Az alak felemelte a karját, amiben a kés volt. Ha Norah-t abban a pillanatban cserben hagyták volna a reflexei, nem tudott volna elhajolni és egyenesen a homlokába fúródott volna a nagy szelőkés. Ám az utolsó pillanatban arrább ugrott egy kicsit, így a penge éle csak a fülcimpáját sértette fel. Ijedten kapott a vérző érzékszervéhez, amitől véres lett az ujja hegye. Majd támadója közeledni kezdett felé. Szépen, lassan, mint aki ráér bevárni akár a napfelkeltét is - ami közeledett, mert már szürkült az ég a feketéből világosodva -, tekintetéből Norah semmit nem tudott kiolvasni. Majd mint egy őrült, rángatni kezdte a reteszt, ami makacsul ellenállt, mintha azt akarná, hogy a lány ne jusson be és meghaljon. Nem mert hátranézni, megnézni, milyen közel állhat hozzá a férfi. Ekkor a zár megadta magát és nyikorogva arrébb lehetett húzni az elreteszelő szerkezetet. Norah villámgyorsan kinyitotta a faajtót, nem is teljesen, csak annyira, hogy beférjen, majd becsúszott a rés között, lehorzsolva a csípőjét. Mikor vissza akarta húzni az ajtót, a koszos körmös kéz benyúlt rajta egy újabb késsel. Norah sikítozni kezdett, úgy próbálta odacsukni a végtagot. Ami erős volt és befelé szurkált a fegyverrel alig pár méterre szőke hajától. A lány hirtelen gondolattal leakasztott egy nagy fegyvert a falról, ami először majdnem kibillent a kezéből, de sikerült rendesen megfognia és teljes erejéből rávágott a kéz ujjaira. Káromkodás hallatszott az ajtó túloldaláról, Norah kapott az alkalmon és gyorsan becsapta azt, szerencse, hogy a fegyverek biztonsága érdekében belül volt rajta kilincs, így egy szék és egy fegyver kombinációjával eltorlaszolta a kijáratot. Egy kis részen fénycsík szűrődött be, amely egyre terjedelmesebb és világosabb lett, jelezve a hajnalt. A bérgyilkos nem próbált többször betörni. Talán már meg is öt valakit a házból? Vagy csak úgy elment volna? Egyáltalán hogy jutott be a házba? Norah leült a nem túl tiszta földre, lábait maga alá húzta és próbált egyenletesen lélegezni. Nem akarta magában újrajátszani az elmúlt fél óra eseményeit, de mégis újra meg újra előtörtek a korai emlékképek. Majd folytatta gondolatmenetét. A házban csak belülről nyíltak az ablakok. Valakinek be kellett engednie az alakot, aki az életére tört. Másképp nem juthatott be! A lányt kirázta a hideg. Egy áruló lett volna közöttük, aki összejátszott a barna ruhásokkal?
Minden bizonnyal elaludhatott, másképp nem ébredhetett volna riadtan fel egy egyre erősödő zajra. Először nem értette, miért van fegyverekkel körülvéve egy dohos bunkerben. Aztán rájött. Vajon mennyit aludhatott? Mit történt, miközben aludt? Ilyesmi gondolatok futottak át kissé nehéz fején, ami rögtön a zár felé fordult. A szék, amivel kitámasztotta a kijáratot ütések következtében rezgett. Visszajött! Norah gyorsan felugrott ültéből, amitől megrándult a lába, de most nem ez kötötte le legjobban a figyelmét. A balta. Még mindig nála volt, azzal a kezében aludt el, melynek nyele következtében meleg lett a forró kezeitől. Amelyek épp reszkettek, attól félt, a végén még ráejti a nehéz fegyvert a lábára. Belegndolni is rossz volt. Tett pár lépést az ajtó felé, le sem véve a zárról a szemeit. A felépített 'biztonssági rendszere ' kezdte megadni magát. Néhány rángatás, a puska le fog esni és a szék is eldől és máris bent lett volna a gyilkos. És akkor Norah támadni akart. Nem érdekelte, hogy talán ölni fog. Élni akart. Tovább maradni az osztálytársaival. Segíteni őket. Nem hallhatott meg. Az ajtóból fadarbok hullottak a padlóra. Majd fegyver leesett, a szék kis híján Norah-ra dőlt. De még nem lehetett kilátni, a fa elállta előle a kilátást. Másik oldalán egy rossz emberrel, aki meg akarta ölni őt. Ez megadta a lánynak a végső löketet. Kicsapta az ajtót, ebben a pillanatban olyan hirtelen sütött a szemébe a nap, hogy majd megvakult. De nem hagyhatta, hogy ez eltántorítsa. Mégha csak egy fehér foltot is látott épp, amennyi ereje csak volt, lesújtott a nehéz baltával egyenesen az alak bal mellkasára, bár nem oda tervezte a támadást. lejtette a kést, a 'támadójának' a kezébőkiesett a fegyver. Vörös folt terjedt végig a srác pólóján, ami a szúrás menti hegből szivárgott. Ám valami nem stimmelt, mikor kezdett a vakfolton kívül mást is látni. Eddig a férfi magasabb volt, ám akit megtámadott, egészen alacsony és véznább. És nem viselt barna köpenyt. Sem Zorróálarcot. Csak egy világoskék pulcsit, egyszerű farmerrel és fehér Converse csukával, amire vörös vércseppek csöpögtek és hamar a kék pulcsi is átitta a nagy sebből kiserkenő vért.
Az árny megállt, majd a padló nyikorgása elárulta, hogy újra mozgásban van. Majd egy szempillantás alatt egy barna kabátos, minden bizonnyal férfi ugrott elé, alig fél éterre a lánytól. Norah alig pár másodperccel ugrott félre a támadója hatalmas kése elől, kis híján el tudta volna vágni az alak a karját. Közben tompa sikoly hagyta el ajkait. Talán ha a barátai felébrednének...többek ellene úgysem lenne esélye egy profi bérgyilkosnak sem. Ám nem tudott tovább magában kommunikálni, mert az árny újra támadásba lendült, de morgásba kezdett, mikor a kicsi és hajlékony Norah az összes szúrása elől elhajolt, így a hatalmas kés nem ért célba. A szőkeség egy pillanat alatt rengeteget meg tudott állapítani egy emberről, a borrostája hánynaposságától kezdve addig, hogy van e az illetőnek piszok a körme alatt. Ennek a fickónak, aki közel 185 centi lehetett és másfél fejjel magasabb volt Norahnál, aki nem volt több 156 centinél, illetve fekete csíkok húzódtak a férfi kést markoló ujjainak körmei végén. Az arcát nem látta, mert Zorró - szerű szemmaszkot viselt. Norah amilyen gyorsan tudott, megfordult, kilőtt és az ellenkező irányba futásnak eredt. Ám nem mehetett fel. Mi van, ha a többiek esetleg alszanak és a gyilkos benyit az egyik szoba és megtámadja egyik védtelen osztálytársát? Nem tehette ezt velük. Sikítani próbált, hogy felébressze őket, de elment a hangja. A földszintet akár körbe is lehetett volna futni, mert elég érdekes elrendezése volt a folyosóknak. Norahnak ötlete támadt. Megfordult és a saroknál megállt fülelni, nem-e hallja ellensége utána futó lépteit. De nem hallott semmit. Vajon máris az emeletre indult az a szemét? Norah kifutott rejtekhelyéről és megpróbált zajt csapni a konyhában. Mikor sikerült, gyorsan kimenekült a helyszínről a hátsó kijárat felé, ki az udvarra. Felfutott a dombra ahol a fegyveres kis bunkerük állt. Nem, nem értett a fegyverekhez. De ha másnak ment, neki miért ne ment volna? Elkezdte rángatni a reteszt, de valaki nagyon bereteszelhette a rozoga faajtót, mert nem igazán akart kinyílni. A zár vasból volt, az esőzések miatt rozsdásodni kezdett, minden bizonnyal ezért ragadhatott be. Miközben a reteszt próbálta elhúzni és azzal zörgött, halkabban ugyan, de kihallott egy eltérő hangot. A fűszálakban trappoló léptek hangját. Ijedten megfordult, félve, hogy egy késsel találja szemközt magát. A szíve majd átütötte a mellkasát, akkorát vert, mikor a lány meglátta a barna öltözetes férfit magától úgy tíz méterre. Az alak felemelte a karját, amiben a kés volt. Ha Norah-t abban a pillanatban cserben hagyták volna a reflexei, nem tudott volna elhajolni és egyenesen a homlokába fúródott volna a nagy szelőkés. Ám az utolsó pillanatban arrább ugrott egy kicsit, így a penge éle csak a fülcimpáját sértette fel. Ijedten kapott a vérző érzékszervéhez, amitől véres lett az ujja hegye. Majd támadója közeledni kezdett felé. Szépen, lassan, mint aki ráér bevárni akár a napfelkeltét is - ami közeledett, mert már szürkült az ég a feketéből világosodva -, tekintetéből Norah semmit nem tudott kiolvasni. Majd mint egy őrült, rángatni kezdte a reteszt, ami makacsul ellenállt, mintha azt akarná, hogy a lány ne jusson be és meghaljon. Nem mert hátranézni, megnézni, milyen közel állhat hozzá a férfi. Ekkor a zár megadta magát és nyikorogva arrébb lehetett húzni az elreteszelő szerkezetet. Norah villámgyorsan kinyitotta a faajtót, nem is teljesen, csak annyira, hogy beférjen, majd becsúszott a rés között, lehorzsolva a csípőjét. Mikor vissza akarta húzni az ajtót, a koszos körmös kéz benyúlt rajta egy újabb késsel. Norah sikítozni kezdett, úgy próbálta odacsukni a végtagot. Ami erős volt és befelé szurkált a fegyverrel alig pár méterre szőke hajától. A lány hirtelen gondolattal leakasztott egy nagy fegyvert a falról, ami először majdnem kibillent a kezéből, de sikerült rendesen megfognia és teljes erejéből rávágott a kéz ujjaira. Káromkodás hallatszott az ajtó túloldaláról, Norah kapott az alkalmon és gyorsan becsapta azt, szerencse, hogy a fegyverek biztonsága érdekében belül volt rajta kilincs, így egy szék és egy fegyver kombinációjával eltorlaszolta a kijáratot. Egy kis részen fénycsík szűrődött be, amely egyre terjedelmesebb és világosabb lett, jelezve a hajnalt. A bérgyilkos nem próbált többször betörni. Talán már meg is öt valakit a házból? Vagy csak úgy elment volna? Egyáltalán hogy jutott be a házba? Norah leült a nem túl tiszta földre, lábait maga alá húzta és próbált egyenletesen lélegezni. Nem akarta magában újrajátszani az elmúlt fél óra eseményeit, de mégis újra meg újra előtörtek a korai emlékképek. Majd folytatta gondolatmenetét. A házban csak belülről nyíltak az ablakok. Valakinek be kellett engednie az alakot, aki az életére tört. Másképp nem juthatott be! A lányt kirázta a hideg. Egy áruló lett volna közöttük, aki összejátszott a barna ruhásokkal?
Minden bizonnyal elaludhatott, másképp nem ébredhetett volna riadtan fel egy egyre erősödő zajra. Először nem értette, miért van fegyverekkel körülvéve egy dohos bunkerben. Aztán rájött. Vajon mennyit aludhatott? Mit történt, miközben aludt? Ilyesmi gondolatok futottak át kissé nehéz fején, ami rögtön a zár felé fordult. A szék, amivel kitámasztotta a kijáratot ütések következtében rezgett. Visszajött! Norah gyorsan felugrott ültéből, amitől megrándult a lába, de most nem ez kötötte le legjobban a figyelmét. A balta. Még mindig nála volt, azzal a kezében aludt el, melynek nyele következtében meleg lett a forró kezeitől. Amelyek épp reszkettek, attól félt, a végén még ráejti a nehéz fegyvert a lábára. Belegndolni is rossz volt. Tett pár lépést az ajtó felé, le sem véve a zárról a szemeit. A felépített 'biztonssági rendszere ' kezdte megadni magát. Néhány rángatás, a puska le fog esni és a szék is eldől és máris bent lett volna a gyilkos. És akkor Norah támadni akart. Nem érdekelte, hogy talán ölni fog. Élni akart. Tovább maradni az osztálytársaival. Segíteni őket. Nem hallhatott meg. Az ajtóból fadarbok hullottak a padlóra. Majd fegyver leesett, a szék kis híján Norah-ra dőlt. De még nem lehetett kilátni, a fa elállta előle a kilátást. Másik oldalán egy rossz emberrel, aki meg akarta ölni őt. Ez megadta a lánynak a végső löketet. Kicsapta az ajtót, ebben a pillanatban olyan hirtelen sütött a szemébe a nap, hogy majd megvakult. De nem hagyhatta, hogy ez eltántorítsa. Mégha csak egy fehér foltot is látott épp, amennyi ereje csak volt, lesújtott a nehéz baltával egyenesen az alak bal mellkasára, bár nem oda tervezte a támadást. lejtette a kést, a 'támadójának' a kezébőkiesett a fegyver. Vörös folt terjedt végig a srác pólóján, ami a szúrás menti hegből szivárgott. Ám valami nem stimmelt, mikor kezdett a vakfolton kívül mást is látni. Eddig a férfi magasabb volt, ám akit megtámadott, egészen alacsony és véznább. És nem viselt barna köpenyt. Sem Zorróálarcot. Csak egy világoskék pulcsit, egyszerű farmerrel és fehér Converse csukával, amire vörös vércseppek csöpögtek és hamar a kék pulcsi is átitta a nagy sebből kiserkenő vért.
Norah felkiáltott, de a hangok, amiket kiadott sosem álltak össze értelmes szavakká. A baltát leejtette a földre, ami beleállt a talajba.
Nate letérdelt a földre, mellkasa előre dőlt, meglepett arcáról eltűntek az érzések, majd az egész teste görcsbe állva rángani kezdett.
- Mit..mit csináltam!? Istenem! -a szőkeség szeme könnybe lábadt, valószínűleg a fiúnál is sápadtabb lehetett. Kezét a szája elé kapta, úgy zokogott.
- No...Norah, figyelj!
- Mi?
- A..többiek...veszélyben vannak. Itt van a házban...
- Ki van a házban? Mi?
- Ő...a srác és a lány, akik szöv... - ennyit tudott még kinyögni, a rángása lassan lelassult, teste előrebukott lefektében, a szemei kidülledtek, a szája elnyílt, majd nem lélegzett többé.
- Megöltem - zokogta Norah. Nate-tel régóta ismerték egymást, kiskoruk óta. Mindketten pszichológusnak készültek volna. De a fiúból már sosem lesz az. Pedig mióta régi vágya volt, hogy segítsen embereken, akiknek belső zavarai vannak. Nate-nél aligha létezett kedvesebb, aranyosabb és önzetlenebb fiú. És most halott. Norah pedig ért, tehát elérte célját. De a dolgok, mint idejövetelük óta mindig, most is teljesen máshogy alakultat, mint kellett volna. A lány egy pillanatra felnézett, a könnyfátyolon át pár osztálytársát látta meg nem messze tőlük állni. Látták. Végig itt voltak. Ők is azt hihették, ellenséggel van dolguk, aki a puskáikat akarta megfújni. Igazuk volt Norah volt az ellenség ebben a pillanatban. De barátai számára épp rosszabb volt egy ellenségnél. Áruló volt, aki gyilkolt.
- Mit tettél? Meg..megölted őt! - kiabálta Lacey, aki odafutott és oldalról lekevert egy pofont a másik szőkének, akinek oldalra csuklott feje az ütés erejétől és csak még jobban sírni kezdett, de úgy tűnt, senkit nem hatott meg.
- Nem akartam, csak..ráléptem a hörcsögre aztán...
- Dagadékra? Szóval te loptad el! - vágta hozzá ezúttal Trina.
- Gyilkos van a házban, értsétek már meg!
- Az egyetlen gyilkos te vagy! - mondta fogcsikorgatva Jace.
- Jobb, ha eltűnsz. Árulókat nem szívesen látunk! Megölted az egyik barátunk! Aki a te barátod is volt! És méghozzá milyen barát..elképesztő. Mi is be vagyunk kissé csavarodva, Norah, de közel sem ennyire, mint te. Veszélyes vagy rénk nézve.
- Ne..várjatok, nem értitek!
- Szerintem meg te nem értesz minket, szöszi. Többé nem vagy az osztálytársunk.
Eleredt az eső. Ha most jöttek volna, senkinek sem tűnt volna fel, Norah mennyire sírt, könnyei teljesen egybemosódtak az égből zuhanó esőcseppekkel. Mindenki lassan bőrig ázott. De a többiek szimplán visszamehettek a házba. Jace felkapta Nate holttestét is. Még a hátsó ajtóból visszanézett, talán kissé szomorúan, majd becsapta az ajtót, amit a zár hangja tett véglegessé.
- Szerintem meg te nem értesz minket, szöszi. Többé nem vagy az osztálytársunk.
Eleredt az eső. Ha most jöttek volna, senkinek sem tűnt volna fel, Norah mennyire sírt, könnyei teljesen egybemosódtak az égből zuhanó esőcseppekkel. Mindenki lassan bőrig ázott. De a többiek szimplán visszamehettek a házba. Jace felkapta Nate holttestét is. Még a hátsó ajtóból visszanézett, talán kissé szomorúan, majd becsapta az ajtót, amit a zár hangja tett véglegessé.
