Egy végső emlék
Végre feltérdelt. Most már nem hunyorított, a szíve verése a mellkasában dübörgött. Körülötte 13 osztálytársának élettelen testei hevertek.
- Mi a franc történhetett? - suttogta - Valami durva buli volt? Arra talán emlékeznék. Talán.
Volt egy ablak a falon. A lány letörölte a mocskot az üvegről, kezét a mellette fekvő Jace ruhájába törölte. Majdnem el is mosolygott. Mikor meglátta a kilátást furcsa érzés kerítette hatalmába. Víz. Talán messzebb egy sziget. Érezte, hogy valami nagyon fel akart törni az elméjében.
-Az új-zélandi út! A kirándulás!
Érezte, hogy ez nincs rendben. Ha ez csak egy osztálykirándulás, miért vannak furcsa körülmények között bezárva? Repülőn kellene ülniük.
- Gyerünk Bri, gondolkozz - mondta magának.
Újra az ablakon keresztül kémlelte a tájat, ami ezelőtt is segített neki az emlékezésben. Egy sirály épp egy halat vitt a csőrében. Kaját.
- Kaja! A kurva életbe, hát persze! Azután...azután történt ez! Minket megmérgeztek, a picsába is!
Büszke volt magára, hogy minden segítség nélkül rájött erre. Sosem volt éppen túl okos. Már majdnem elkezdett kétségbeesetten kiabálni, mikor Frank elkapta és - meglepően - erős kezével befogta a száját.
- Psszt! Csak én vagyok! Még meghallják - mondta a fiú lágyan suttogva, hangja csordultig volt nyugtalansággal.
A lány bólintott, a fiú elvette akadályozó kezét.
- De kik? - kérdezte végül Briana, miközben reszkető kézzel igazított egyet szőke lófarkán.
- Lehet, hogy nem hangzik túl jól, de szerintem elraboltak minket.
- Mi? Nem..ez velünk nem történhet meg! Te szívatsz! Mindenki csak tettei, hogy ájult, igaz? - kérdezte kétségbeesett hangon a szőkeség. Mikor félt, mindig magasabb hangszínben beszélt. Felpattant, de lefelejtette, milyen szűk a tér. Talán valami pincében lehetnek? Arra már rájött, hogy egy hajón. Vagy kompon. Alig hogy lépni akart, megbotlott egyik osztálytársa kezében. Sokáig feküdhetett, amúgy sem volt jó az állóképessége, de ezúttal minden egyensúlyérzéke is kiment belőle. Nagy puffanással és kiáltással esett a földre.
Frank szeme vadul csillogni kezdett, mindketten szótlanok maradtak. A lány kis híján újra szóra nyitotta száját, mikor hangokat hallott közeledni, valamint határozott lépteket.
- Feküdj! Tettesd, hogy eszméletlen vagy! - mondta ki az utolsó szavakat gyorsan Frank.
Miközben némán és tettetve várakozott, eszébe jutott egy emlék.
Legelső és egyben egyetlen volt barátnőjéhez, Leila Blue-hoz kötődött. Az első randi után Frank hazakísérte a lányt és épp az ajtajukban álltak.
- Klassz volt a mai este, nem? -kérdezte Leila.
A srác kezébe vette az ő egyik hosszú, fekete hajtincsét és lágyan játszott vele. Majd Leila zöld szemeibe nézett.
5 másodperc se telt bele, máris csókolózásba kezdtek. Franknek nem ez volt élete első csókja, vett már részt régebben üvegezésben, ahol egyszer az volt a feladata, hogy egy szeplős, kissé pufók lánnyal kellett smaciznia. De ebben a régi pillanatban a nem túl vidám emlék szikrája sem merült fel a srácban. Leila csókja lágy volt, de egyben sürgető is a többire. A lány két kezébe fogta a fiú kissé szív alakú arcát, ő pedig a kilincsért nyúlt és benyitottak Leiláék házába, mikor még mindig egymás száját kutatták fel. A folyosón szétváltak ajkait és mindketten szaporán vették a levegőt - habár a filmekben sokkal hevesebb csókcsatákat is láttak már. Frank épp ismét Leila arca felé hajolt volna, mikor meghallottak egy férfihangot.
- Azt hittem bezártam a kaput, hogy az isten verje meg! Csak nem megint az a koldus jött vissza!
- Ez az apám! - suttogta Leila, érezte, hogy nem csak az ő szíve kezd gyorsabb ütemben verni, ugyanis még mindig egymást ölelték. Ha az apja együtt látná őket ilyen helyzetben...Leila azt hazudta, egy barátnőjéhez megy tanulni. Az apukája szerint egy ilyen korú lánynak még nincs szüksége holmi suhanc kölykökre - igen, ezt mondta, mikor a lány kijelentette, hogy eléggé megismert egy új fiút.
- Gyere - kapaszkodott bele Frank karjába és sürgetően, de nem túl erőszakosan jobbra taszigálta a fiút. Nem messze voltak egy ajtótól, ami a pincelépcsőt rejtette. Balra a földszint volt és a hálószobák a konyhával. Amerről a lány apja is közeledett, telefonjával a kezében, aminek világítását már messzebbről látták.
- Gyorsan - Leila lágyan kinyitotta a pinceajtót és imádkozott, hogy ne nyikorogjon. Meghallgatták. Épp, mikor a férfi beláthatta volna őket, Frank becsukta maguk mögött az ajtót.
A bejárati ajtót tárva nyitva hagyták, az apuka morgolódva becsukta és kulcsra zárta azt.
Leila kuncogni akart, de Frank az ajkai elé tette a mutatóujját, csendre intve. Mikor már majdnem fellélegeztek, a fiú óvatlanul véletlen lejjebb lépett, éppen egy nemvárt lépcsőfok élére és elkezdett lefelé esni - kezdett volna, ha nem ragadja meg a régi fakorlát-szerűséget a falhoz rögzítve. Tompa puffanás hallatszott, illetve a fakorlát olyan hangot adott ki, mintha egy állat akarta volna betörni kis erejével az ajtót. Most Leilán volt a sor, hogy a fiú száját kezével betapassza, megelőzvén a kitörni készülő szitkokat.
Papucs csoszogása hallatszott, majd megálltak. Az ajtó alatt a fiatalok látták a fénycsíkot, amit a világításra használt mobiltelefon fénye adott ki. Várták, hogy Mr. Blue benyisson, a lány agya villámszerűen kezdte kitalálni a magyarázatokat. Ahogy azt is, hogy legalább 2 hónap szobafogság várt rá.
Ekkor azonban egy álmos női hang hallatszott.
- Thomas, drágám, mit csinálsz te itt hajnali fél egykor?
- Szerintem betörő jár a házunkban.
- A múltkor is ezt mondtad, pedig csak az egerek voltak. Menjünk aludni, késő van már.
Az ajtó mögül Frank és Leila szinte érezték, hogy az apa keze megfeszül a kilincsen, majd lassan leválik róla és megadóan a felesége után csoszog. A parányi fény is távolodott és a végén teljes lett a sötétség a pincében
- Köszi anyu! - próbálta mondani Leila két visszatartott nevetés közben.
Mindkettőjük között tapintható volt az izgalom.
Mikor kicsit lenyugodtak, Frank elkezdte:
- Leila...
- Hm?
- Jársz velem?
Szavak helyett egy hosszú csókot kapott válaszul.
- Feküdj! Tettesd, hogy eszméletlen vagy! - mondta ki az utolsó szavakat gyorsan Frank.
Miközben némán és tettetve várakozott, eszébe jutott egy emlék.
Legelső és egyben egyetlen volt barátnőjéhez, Leila Blue-hoz kötődött. Az első randi után Frank hazakísérte a lányt és épp az ajtajukban álltak.
- Klassz volt a mai este, nem? -kérdezte Leila.
A srác kezébe vette az ő egyik hosszú, fekete hajtincsét és lágyan játszott vele. Majd Leila zöld szemeibe nézett.
5 másodperc se telt bele, máris csókolózásba kezdtek. Franknek nem ez volt élete első csókja, vett már részt régebben üvegezésben, ahol egyszer az volt a feladata, hogy egy szeplős, kissé pufók lánnyal kellett smaciznia. De ebben a régi pillanatban a nem túl vidám emlék szikrája sem merült fel a srácban. Leila csókja lágy volt, de egyben sürgető is a többire. A lány két kezébe fogta a fiú kissé szív alakú arcát, ő pedig a kilincsért nyúlt és benyitottak Leiláék házába, mikor még mindig egymás száját kutatták fel. A folyosón szétváltak ajkait és mindketten szaporán vették a levegőt - habár a filmekben sokkal hevesebb csókcsatákat is láttak már. Frank épp ismét Leila arca felé hajolt volna, mikor meghallottak egy férfihangot.
- Azt hittem bezártam a kaput, hogy az isten verje meg! Csak nem megint az a koldus jött vissza!
- Ez az apám! - suttogta Leila, érezte, hogy nem csak az ő szíve kezd gyorsabb ütemben verni, ugyanis még mindig egymást ölelték. Ha az apja együtt látná őket ilyen helyzetben...Leila azt hazudta, egy barátnőjéhez megy tanulni. Az apukája szerint egy ilyen korú lánynak még nincs szüksége holmi suhanc kölykökre - igen, ezt mondta, mikor a lány kijelentette, hogy eléggé megismert egy új fiút.
- Gyere - kapaszkodott bele Frank karjába és sürgetően, de nem túl erőszakosan jobbra taszigálta a fiút. Nem messze voltak egy ajtótól, ami a pincelépcsőt rejtette. Balra a földszint volt és a hálószobák a konyhával. Amerről a lány apja is közeledett, telefonjával a kezében, aminek világítását már messzebbről látták.
- Gyorsan - Leila lágyan kinyitotta a pinceajtót és imádkozott, hogy ne nyikorogjon. Meghallgatták. Épp, mikor a férfi beláthatta volna őket, Frank becsukta maguk mögött az ajtót.
A bejárati ajtót tárva nyitva hagyták, az apuka morgolódva becsukta és kulcsra zárta azt.
Leila kuncogni akart, de Frank az ajkai elé tette a mutatóujját, csendre intve. Mikor már majdnem fellélegeztek, a fiú óvatlanul véletlen lejjebb lépett, éppen egy nemvárt lépcsőfok élére és elkezdett lefelé esni - kezdett volna, ha nem ragadja meg a régi fakorlát-szerűséget a falhoz rögzítve. Tompa puffanás hallatszott, illetve a fakorlát olyan hangot adott ki, mintha egy állat akarta volna betörni kis erejével az ajtót. Most Leilán volt a sor, hogy a fiú száját kezével betapassza, megelőzvén a kitörni készülő szitkokat.
Papucs csoszogása hallatszott, majd megálltak. Az ajtó alatt a fiatalok látták a fénycsíkot, amit a világításra használt mobiltelefon fénye adott ki. Várták, hogy Mr. Blue benyisson, a lány agya villámszerűen kezdte kitalálni a magyarázatokat. Ahogy azt is, hogy legalább 2 hónap szobafogság várt rá.
Ekkor azonban egy álmos női hang hallatszott.
- Thomas, drágám, mit csinálsz te itt hajnali fél egykor?
- Szerintem betörő jár a házunkban.
- A múltkor is ezt mondtad, pedig csak az egerek voltak. Menjünk aludni, késő van már.
Az ajtó mögül Frank és Leila szinte érezték, hogy az apa keze megfeszül a kilincsen, majd lassan leválik róla és megadóan a felesége után csoszog. A parányi fény is távolodott és a végén teljes lett a sötétség a pincében
- Köszi anyu! - próbálta mondani Leila két visszatartott nevetés közben.
Mindkettőjük között tapintható volt az izgalom.
Mikor kicsit lenyugodtak, Frank elkezdte:
- Leila...
- Hm?
- Jársz velem?
Szavak helyett egy hosszú csókot kapott válaszul.
Csak védelmezni akarta Brianát. Talán a lány majd meghálálja valahogy. Ha túlélik ezt.
Mindketten a földön feküdtek a hasukon, mire a reteszt elhúzták, kattant a zár és kinyílt az ajtó. Briana szíve úgy dübögött, hogy azt hitte, az emberek mindjárt meghallják, bármikor elárulhatja őt a szívritmusa.
Legszívesebben a szemhéja alól kilesett volna, de nem mert meg se mozdulni. Majdhogynem lélegezni is elfelejtett. Soha nem félt még annyira ott akkor, a kényelmetlen, szúrós fapadlón, bár épp abban a pillanatban pont az érdekelte legkevésbé, szálka meg-e a kezébe vagy sem. Az emberek közelebb jöttek, járkáltak a testek között. Mikor megérezte, hogy 'látogatóik' háttal fordultak, résnyire kinyitotta végül szemeit. Megrezzent a mély hangra:
- Pedig hallottam, hogy az egyik vakarcs felébredt! Biztos vagyok benne! Ha valamelyik színlel, beleronthat abba, amit terveztünk - mondta a hang, ami a magasabbik taghoz tartozott. Ketten voltak, hosszú, barna kabátban és csizmában.
- Talán csak egy patkány volt. Gyere, a szigeten majd úgy is megkapják, ami jár ezeknek az elkényeztetett városi fruskáknak és seggarcoknak. Hogy utálom az ilyet! Állandóan elégedetlenkednek, mikor mindenük, kicseszettül mindenük megvan!
Briana annyira meglepődött az erőteljes, dühtől csorduló hangszín a kijelentésen, hogy nagyon halkan, de felnyögött. Azonnal lehunyta szemeit, próbálta egyenletesen venni a levegőt. De vége. Érezte, hogy a pasasok felé lépkednek.
- Várj csak...valaki tetteti, hogy aszik - szólalt meg ezúttal az alacsonyabb. Magas hangja volt, de lassan beszélt, elnyújtotta a mondat végét.
Egy pillanat múlva Brianánál termett, elkapta a lány lábát, ő viszont továbbra is összeszorította a szemét. Várta, hogy kivégezzék. Vagy amit tenni akarnak vele. Nyilván nem teadélutánra invitálták. Franknek igaza volt! Csak legyen már vége!
Ebben a pillanatban egy nem túl erőteljes, de határozott hang megszólalt mellette, mire a fickók felkapták a fejüket:
- Hallottam, mit mondtak! Mit akarnak velünk csinálni? - kérdezte Frank, az őrök szemébe nézett, amelyek szinte feketék voltak.
A magasabb a másik felé fordult, mintha Frank ott sem lenne. Eközben elengedte Birana lábát, aki nem leplezte le magát.
- Talán ő nem evett annyi kaját, hamarabb kiment belőle az altatóméreg. Mi legyen?
A társa oldalra biccentette fejét, majd felemelte állát. - Megmutassuk neki, mit teszünk velük?
Válasz nélkül előhúzott egy kés szerű, hatalmas élű fegyvert, amin megcsillant a mocskos ablakon beszűrődő napfény. A magas férfi elkapta Frank nyakát, aki ekkor már rúgkapált és kiáltozni próbált osztálytársainak, hogy ébredjenek. De hiába. Briana még a hangokat sem akarta hallani. Minden zajt ki akart szűrni a fejéből, de hiába. Sokszor kipróbálta és invitálta, hogy a fülére teszi a kezeit, kiszűri a külvilágot és nem hall semmit. e akkor is csak tettette, hogy nem hall semmit, igazából hallott. És most még csak el sem árulhatta magát hirtelen mozdulatokkal. Ha csöndben maradt volna pár perccel ezelőtt...
Végül az alacsonynak elege lett:egy vágással belehasított a fiú nyakába, akinek szája megállt beszéd közben, szemei tágra nyíltak. Torkából ömlött a vér ugyanarról a pontról, tócsába gyűlve az ocsmány, barna cipő mellett, a fiú pedig gurgulázó hangot hallatott, ahogy most már a torka felé akart kapni kezével, mintha azzal, hogy ráerősíti, elállíthatná a vérzést. Egyre jobban remegett a teste, a szemgolyói felfelé kezdtek fordulni, majd a feje elbicsaklott, lehanyatlott a padló felé. Ekkor a srácot tartó fickó elengedte a testet, hagyta leesni a padlóra.
Végül az alacsonynak elege lett:egy vágással belehasított a fiú nyakába, akinek szája megállt beszéd közben, szemei tágra nyíltak. Torkából ömlött a vér ugyanarról a pontról, tócsába gyűlve az ocsmány, barna cipő mellett, a fiú pedig gurgulázó hangot hallatott, ahogy most már a torka felé akart kapni kezével, mintha azzal, hogy ráerősíti, elállíthatná a vérzést. Egyre jobban remegett a teste, a szemgolyói felfelé kezdtek fordulni, majd a feje elbicsaklott, lehanyatlott a padló felé. Ekkor a srácot tartó fickó elengedte a testet, hagyta leesni a padlóra.
- Ez meggondolatlan lenne. Ne hagyjuk itt. Amúgy is csak büdösödne - egyikük egy karral felkapta a holttestet, kivitte az ajtón. A reteszt újra bezárták, ezúttal kívülről. Briana várt. A szeméből sós könnyek folytak a padlóra, az erőlködés és a gyász miatt. Mi ez az egész? Mibe keveredtek? Egyiküket máris megölték! És milyen sziget? Talán egyesével ölik majd meg őket, akárcsak Franket?
A lány még sosem látott hullát, sem gyilkosságot. Érezte, hogy lelkileg teljesen megrázta őt. De szavakba foglalni sem tudta volna. Látott már horrorfilmeket..de ez egészen más volt. Ez valóság. Nem csak egy filmes trükk. Frank csak neki akart segíteni, az istenért! Ha nem szólal meg és leplezi le magát, akkor magát Brianát kapják el és nyisszantják el a vékony kis nyakát! Remegve felemelte fejét. Kinézett az ablakon, bár ne is tette volna. Bár örökre megvakult volna. Sőt, a vakoknak könnyebb lett volna élni ebben a helyzetben, itt és és most . Meglátta Frank hulláját úszni vízen. Ezek szerint nem hajón vannak, akkor már a motor beszippantotta volna a testet. Épp beszélni akart a srác élettelen testéhez, hogy mennyire sajnálja, hogy meggondolatlan volt. Brianának kellett volna meghalnia. De hirtelen cápauszony tűnt fel, majd kettő is. Frank immár élettelenül lebegő alakját kettészedték, a víz vörös árnyalatba ment át, majd a folt terjedt. Végül eltűntek a gyilkosság nyomai. A lány öklendezni kezdett, de gyomrából semmi nem jött ki. Csak rázkódott a teste és sírt.
