A Gyilkos - sziget rabjai
- Hát, sehol egy tanár, se idegenvezető. Viszont van egy gyönyörű és vadregényes tájunk. Ki jön körülnézni? - kérdezte Jaqueline, majd felpattant. Senki sem vette komolyan a szituációt. Talán jobb is, ha nem tudják, mi is történt Frankkel - ami valószínűleg velük is történni fog-, így hát Briana abbahagyta a magában gondolkozást és követte Jaqueline színes hajzuhatagát. Norah, Mabel, Lacey és Nate egyaránt velük tartottak.
Eltelt fél nap. Mikor besötétedett, a levegő meglehetősen lehűlt. Amennyire gyönyörű volt a környezet, annyira félelmetes is. Elvégre ki tudja, hány veszedelmesebbnél veszedelmesebb élőlény lakozik itt? Amik általában éjszaka jönnek elő rejtekhelyükről, persze.
Talán többen is gondolhatták ezt, mert mikor hangot hallottak az esőerdőből, többen ijedten összerezzentek és a hang felé fordultak. Csak egy béka éles kuruttyolása volt.
- Na jó! Vizet ugyan találtunk egy közeli patakban, de kajánk még továbbra sincs, gyűjtögetnünk kell - vetette fel Jaqueline, de mikor látta, hogy sokan csak bambán merednek rá, folytatta - Talán ez az osztálykirándulás része. Vagy valami rejtett csel, amin később mind jót fogunk röhögni. De nekem ez nagyon nem tetszik.
Végül mindenki egyetértően bólintott, George kinyögött egy 'Ja'-t is. Jaqui élvezte, hogyha egyetértenek vele, hogyha figyelnek rá. Kiskora óta imádott szónokolni és embereket motiválni.
- Ezt még mindig nem tudom elhinni - mondta Norah, egyik szőke tincsét tekergette, amelyik feltűnőbben göndörebb lett, mint a többi.
- És Frank is eltűnt. Ki tudja, mi lett vele - vetette fel halkan Nate.
Briana nagyot nyelt.
- Mindenesetre nem szabad szétválnunk! - folytatta Jaqueline, beletúrt sötétkék tincseibe. Ő volt a legidősebb az osztályból és a legokosabb lány is, legalábbis, ami a jegyeket illeti. A testnevelést leszámítva. Meglehetősen telt testalkattal rendelkezett,d e természetesen ez az adottság is része volt a nagy Jaqueline-személyiségnek. Nagyon hasonlított a szüleire. Ugyanaz a testalkat, felül vékony, de alul telt ajkak, sápadt, világos bőr, borostyánszínű szemek és erős szálú haj. Családja pedig nagyon büszke volt erre a külső összetartozásukra, mert róluk már messziről látszott, hogy egy géneket hordoznak, sokakkal ellentétben, akik még csak nem is hasonlítottak a szüleikre. De legbelül a lány azonban sejtette, hogy nem a felnevelői tulajdonságait fogja örökölni. Korán megmutatkozott lázadó és sokszor fiús természete, amit egy ideig próbált elrejteni, de végül feladta. Jaqueline képtelen volt megjátszani magát. Így hát szülei bosszúságára be is hódolt néhány divathóbortnak, ami a kockás tornacsukát, cicásan kihúzott szemet és a színesre melírozott sötét haját jelentette.
Tovább beszélgettek, megpróbáltak nem megfagyni a tűz mellett. Ám ekkor hirtelen megérkezett Trina, Jony és Matt. Hoztak kaját, eleséget voltak gyűjteni, ezek szerint sikerrel jártak. A többi osztálytársak már éppen örülni akartak, de nem tudták nem észrevenni a visszatértek ijedt arckifejezését. Briana felpattant, majd többen is. Szinte vágni lehetett a pánikot a levegőben.
- Mi a szent szar történt? - kérdezte vékony hangon Briana.
- Ja, miért rohantatok Jonny? - csatlakozott Victor, aki közben segített becsomagolni az ételt. Furcsa módon nem messze attól a helytől, ahol felébredtek, hátizsákokat találtak létszám szerint. Emiatt voltak többen nyugodtabbak. Ez egy próba része volt - legalábbis az ő elméjükben.
- Fa...farkasordítást hallottunk, meg csörtetést! - kiáltozta Trina - Szerintem tűnjünk el innen!
- Farkasok? Itt? Ezen a szigeten?
Furcsának tűnt, főleg kimondva. De senki sem tétlenkedett egy percig sem, elhiggyék-e a sztorit. Itt bármi megtörténhet. Mikor legelőször mentek el vizet keresni, nem messze találtak is egy kis csordogáló patakot, de még vizet sem merítettek belőle - azelőtt észrevették, hogy vörös, vékony lábú, meglehetősen nagy úszó százlábú - szerű állatkák csápoltak a vízben.
- Gyertek, van egy ötletem! Mintha a hegyről láttam volna valami fényt, meg ablakokat - kiáltott Matt.
Igen. Itt tényleg bármi megtörténhetett.
Futólépésben követték a fiút, aki kicsit túl gyorsan is haladt. Focistaként minden nap járt edzésekre a csütörtök kivételével, és az edzőjük szerette kiélni szadista hajlamit azzal, hogy 40 fokban körbefuttatta a csapattal a fél várost. De mára már a labdarúgó tagok hálásak voltak ezekért a kiképzésekért, ami az eredményeiken meg is látszott. Most, még ha sötét is volt már, ki lehetett venni az árnyak közül a srác szőke, világos fürtjeit. És tényleg. Néhány fa szegélyezte útjukat, valóban kivehető volt már egy épület. Lacey épp fel akart kiáltani megkönnyebbülve, mire Victor elkapta a derekát és visszarántotta.
- Mi a lósza... - kezdte volna a lány, de akkor meglátta az útjukat gátló akadályt. Mocsár. Ez viszont nem jelent jót. Sosem!
- Pedig itt át kell vágnunk. Vannak kiálló fagyökerek, próbáljatok azon menni - utasította ezúttal Matt.
Majd belegázolt a mocsárba, ami máris ellepte a lábszárát. Többen undorodtak, de csak úgy tengtek az adrenalintól. Csaholást hallottak, immár a közelből. Tényleg jó lesz sietni, ezek a dögök megérezték az ember szagát.
Carly ment leghátul. Esetlenül mozgott az indák között, először a kiálló ágakon sietett, ahogy a többiek, de beleesett a sárba. Nagyon nehéz volt haladni a sűrű latyakban. Kezdte szem elől téveszteni társait, a mocsár már több mint derékig beterítette. Hallotta a farkasok morgását a háta mögül, de nem mert hátranézni, hiszen tudta, hogy mögöttük vannak.
- Várjatok! Segítsetek, nem tudok menni! - kiabálta szinte hüppögve. Sosem volt még ennyire kétségbeesve. Látta, hogy osztálytársaik rávilágítanak néhány zseblámpával, többen kiáltoztak. Jonny és Trina elindultak felé. Már majdnem odaértek hozzá, mikor a lábára tekeredett egy inda és belehasalt a mocsárba. A farkasok már a közelükben gázoltak.
"Miféle állatok ezek? A mocsárban is tudnak menni? Repülni nem tudnak? " - villant át Trina agyán. Jonny megpróbálta kiszabadítani Carly lábát, aki kiáltozni kezdett, mikor a farkasok rájuk vetették magukat.
A többiek átértek a mocsáron, elkezdtek kiabálni, hogy a völgyben van egy nagy ház, fogadó, vagy valami ilyesmit. De azoknak, akik az életükért küzdenek, pont nem az anyagi javak vagy hasonlók fognak főszerepet betölteni az agytekervényeikben. Trina annyira megijedt, hogy otthagyta Jonyt és Carlyt. De amint odaért a többiekhez, elfogta a lelkiismeret furdalás. Annyira megijedt, hogy rögtön menekülni kezdett, otthagyva a barátait? Csak ösztönből tette. Rájött, hogy a túlélési ösztöne fontosabb, mint néhány osztálytársa. A filmekben ez nem így szokott lenni. De nagyon nem. Jonnyhoz hasonlóan a barátok még az életük árán is visszamentek, csakhogy megmentsenek egy reménytelen helyzetű szerencsétlent - aki sokszor meg is érdemelte, hogy az adott helyzetbe került. De alig hallotta a gondolatait. Jonny és Carly a mocsárban lubickoltak.
Carly úgy sikított, mint életében soha. Egy fenevad átharapta a lábát, és ha még az iszonyatos fájdalom nem lett volna elég, sarat is nyelt a mocsárból. Egy mocsárba fulladva fog meghalni? Vagy ami rosszabb, szétszaggatják valami fenevadak? Nem egészen így képzelte el a luxus osztálykirándulást. De a farkas harapása miatt a lába kiszabadult az indából. Sosem érezte még magát ennyire veszélyben, felemelte fájó lábát - rá sem mer nézni, hogy nézhet ki a harapás - ,és teljes erejéből szájba rúgta a farkast. De a dög orrát találta el, végül az állat képéből vár szivárgott és vicsorított.
Már épp kezdett a szabadságnak örülni, hirtelen nem látott több farkast. Talán elmerültek? De hirtelen rájött, hogy süllyed. Nem tudott mibe kapaszkodni. Pánik lett úrrá rajta, de kiáltozni sem volt ideje, mert a feje máris a mocsárba merült, ismét sár lepte el a torkát és az orrnyerge is fájni kezdett a bele szivárgott sárlétől. Pár pillanat után újra levegőért kapkodott, Jonny rántotta ki kezénél fogva a sártengerből. Egy fára csimpaszkodott, melynek villás ágai voltak. Nem is sejtette, hogy Jonny ilyen erős. Felhúzta őt maga mellé a fa egy másik ágára. Carly kezdett megnyugodni. A szíve még mindig dübörgött, de már lassabban vette a levegőt. Kezdte megszokni a sár ízét a szájában. Nem beszéltek.
Alig, hogy megnyugodtak, látták, hogy társaik eltűntek. Nem világítottak zseblámpák. Itt hagyták őket? Vagy a farkasok őutánuk eredtek?
A vörös hajú lány majdnem elaludt. Nem mertek lemászni. Arra ébredt fel, hogy Jonny üvöltözik. Vagyis hát próbál. A másik pillanatban a társa eltűnt a fa ágáról és két nagy farkas rántotta le a fiút a mocsár sekélyebb részére.
