Epizód hét.

Egyetértésnek nyoma sincs

A 13 fiatal tinédzser másnap reggel tanácskozásban tört ki. Senki sem tudta, mi legyen, vagy hogy mi lesz velük. Meddig kellett még itt raboskodniuk? Igen, valóban, talán nem éppen "raboskodtak", de mégis fogságban érezték magukat. Behálózva. De hogy pontosan miért is, azt senki sem tudta elmagyarázni, még magának sem. Kezdett érződni a honvágy. Egyben a kíváncsiság is, elvégre itt egy takaros kis sziget, ami ugyan veszélyes, mégis csodálatos. Nate, Jace George és Victor elmentek élelmet gyűjteni. Találtak ugyan bogyókat és némi vadgyümölcsöt, mégis érezték, hogy ez így nincsen jól.

- Nem élhetünk bogyókon és ilyeneken - mondta ki a nyilvánvalót Jace, aki fintorogva harapott egy almának tűnő gyümölcsbe - ami valószínűleg nem az volt. 

- És ha mérgező? Semmit sem tudunk az itt élő növény - és állatvilágról sem. Sőt, még soha életemben nem találkoztam egy ilyen terméssel sem Frank kiskönyvében - válaszolta Nate. Tényleg. Frank, vajon mi lett vele? 

De gondolkozását megzavarta valami mozgás. A sűrű növényzetből egy tapír lépett elő. Nate legalábbis tudta, hogy az, mert olvasott már az állatról. Vajon őshonos?Vagy csak valami furcsa mód ide került, akár  a farkasfenevadok?

- Mit is mondtatok az előbb? Valóban nem élhetünk csak gyümölcsön - mondta Jace, majd lándzsájával - igen, ezt is készítettek, védekezésképp, ha szükség lenne rá - , a tapírnak esett, de az állat ijedten arrébb trappolt és furcsa hangot adott ki. Röhejes, milyen lassan mozgott, Jace mégsem tudta leszúrni, mire a fiú dühbe gurult és felkapott egy nagy sziklát. Nekivágta teljes erejéből az állatnak, mire az felmorgott és eldőlt az ütés következtében. A kő továbbra is a testén volt, még lélegzett.

Nate elfordította fejét és szája keskeny vonallá szűkült. A sirály az más. De ez. Frank szívrohamot kapna, ha látná. Durva volt.

- Talán nem kéne... - kezdte, de Jace egy legyintéssel félbeszakította. A többiek csak álltak.

- Hidd el, te is jóízűen fogsz falatozni belőle - mondta Jace, majd a lándzsáját egy határozott, szinte gyilkoshoz kegyetlen mozdulattal az állatba szúrta. Nate csak hallgatott.

- Most pedig, segítsetek ezt hazacipelni - mondta.

Victor megfogta az állat két lábát, de az meglepően nagy példány volt, így végül Georgedzsal együtt húzták végig a tetemet a földön.

¤¤¤¤¤¤¤¤

Este valóban tábortüzet raktak, majd letelepedtek. Egészen érdekes volt a légkör, mint egy osztálytalálkozón. De ez persze mégis sokkal másabb volt. Osztálytalálkozó, igen, persze.

- Mi lesz velünk?  - kérdezte hirtelen Trina, majd mindenki felé fordult.

- Ezt hogy érted?

-Még mindig azt hiszitek, ez egy JÁTÉK? - nyomta meg a szót Jaquelinhez fordulva.

- Mert az volt! - mondta Jaqueline - Elvégre bárhol lehetnek farkasok vagy hasonlók. Nyilván véletlen. Bár ő maga kételkedett a szavaiban, de tudta, hogy ő, a csapat egyik esze és vezetője kijelentette volna, hogy valami rossznak és egészen másnak a részesei lettek, kitört volna a pánik.

- Pont..pont te mondod ezt? Pedig én még normálisnak gondoltalak! - Csattant fel Trina, fejét ide - oda forgatta, mire hullámos, barna tincsei csak úgy repültek körülötte. A többiek még mindig nem félnek? Csak ő van így kétségbeesve? Ez nem csak egy hülye kaland, ennek súlya van! Hihetetlennek találta, hogy ezt még Jaqueline sem érzi.

- Na és Frank? Vele mi lett szerintetek? Meghalt, fogjátok már fel!

- Semmi bizonyítékod nincs rá - mondta Jaqui, de a halott szó gondolatától, hogy Frank talán ott feküdt valahol szomjan, széttépve, teljesen libabőrös lett.

Briana az ajkába harapott. Még mindig nem mesélt nekik a történtekről. Semmi kedve nem volt hozzá. De jó lenne, ha tudnák. Vagy mégsem?

- Miért, szerinted mégis mi lett vele? - kérdezte ekkor Nate.

- Ki tudja, őt ismerve lehet vademberként él tovább, miközben kékhasú madarakat és tukánokat fotózgat valahol.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan - mondta Nate, bár titkon reménykedett ebben. Elvégre ha Frank ezt az életet választotta..akkor legalább nem lenne halott. De semmit sem tudhattak biztosra.

- Kezd hideg lenni. Még a tűz ellenére is. Fázom - mondta fogvacogva Lacey. És valóban.

- Ideje lenne visszamennünk - mondta George, már állt is fel, de Trina és Jaqueline között még mindig érezhető volt a feszültség. Norah eloltotta a maradék tüzet egy nagy flakonban lévő vízzel, mire Trina kikapta a kezéből az üveget és nyakon öntötte a színes hajú lányt.

- Megőrültél, te átkozott szajha? - csattant fel (minden bizonnyal jogosan)Jaqueline.

- Mégis ki nevezett ki téged vezetőnek? Mióta parancsolgathatsz te nekünk? Lehet, hogy épp miattad vagyunk itt, mert közrejátszol az ellenséggel!

- Mégis miféle ellenséggel? Nem veszed észre, hogy csak magunk vagyunk itt?

- Vagy csak te akarod elhitetni ezt velünk.

- Mégis mi okom lenne... - ekkor Matt mérgesen közbevágott:

- Kussoljatok! Mindketten! Teljesen megbolondultatok? Miért nem bírtok magatokkal, mi van veletek?

- A hisztikirálynő nélkül nyugodtabb lenne  a légkör - sziszegte Jaqui.

Ekkor Trina mérgesen hátrálni kezdett, majd színpadiasan hátat fordított a többieknek és rohant, amennyire csak a lába bírta. Az égen kegyetlenül világított a telihold.