Szajha a csitri ellen
Norah kaját főzött Brianával. A fiúk vadásztak állatokat, gyűjtöttek még valamilyen tök-szerű gyümölcsöt is. A sült tök ugyan nem épp a legfinomabb, de a változatosság kedvéért nem ártott. A diákok továbbra is bizalmatlanok a szigettel kapcsolatban, ezért megoszlottak és átbóklászták a házat:nincsenek-e rejtett csapdák vagy bármilyen veszélyes, furcsa nyomok. Esetleg üzenet az elrablójuktól. 2 fiú átnézte a padlást, megint 2-en a pincét, mások meg az udvaron tévelyegtek. 
Mabel elment sétálni Matt-tel. Bízott bennm hogy Trina nem tér vissza, nem volt túl boldog, mikor reggel beállított a fiúkkal. Önző és gonosz dolog, de ha Trina meghalt volna, vagy csak szimplán nem került volna elő többet, zöld utat kaphatott volna a hőn áhított fiúnál. De így tervet kellett módosítania, minél többet akart kettesben maradni a szőke sráccal, valamint sokat flörtölt vele. A tapadás gáz, de ha nem volt más választása az ember lányának...Mikor a srác felajánlotta, hogy megnézi az udvar mögötti erdős-dzsumbulyos területet, nem habozott, felajánlotta:vele tart.
Egy ideig meglehetősen csöndben mentek egymás mellett. Ilyenkor azt volt szokás mondani, hogy ropogott a talpuk alatt az avar - de itt nem volt semmiféle avar.
Mabel nagyban a lábát meg a földet nézte, mikor megtorpant. Biztos azt látja, amit...
- ÁÁááá! Kígyóó!
- Nuygi, nyugi! Nem fog bántani, ha te sem! Egy ilyen sziget minden bizonnyal hemzseg a kígyóktól! Gyere, menjünk arrébb.
De Mabel semmitől nem félt jobban, mint a kígyóktól és Mattnek ezúttal nem volt igaza. Mikor az állatnak feltűnt, hogy Mabel hirtelen mozdulatokat tesz és fenyegető egy jelenség a vörös hajával, a lány újabb kiáltást hallatott, de ezúttal fájdalmában.
- Matt! Megmart, megmart!
- Mi, ez komoly? Gyere, fussunk, itt tényleg lehet hemzsegnek a kígyók.
- Nem megy..fáj a lábam és nem bírom behajlítani.
Matt felkapta a lányt mind az 55 kilójával együtt és szaladt vele. Pontosan nem tudta, merre, csak el a kígyófészektől és a túl sokat rejtő lapulevelektől.
Mikor biztos távolságra voltak, letette a lányt, megmart lábát egy kőre fektette és megvizsgálta. Akár egy vámpírhalapás a lábszárán.
- Matt..zsibbad a lábam és mintha a lábujjaim égnének.
- Ne aggódj, a cserkésztáborban tanultunk a focicsapattal egy s mást, egy perc és kezelésbe veszlek hercegnőm - mondta kissé túl humorosan, ahhoz képest, hogy a kígyómarás komor dolog. Főleg ha az ember nem ismerte a kígyókat. Bezzeg ha Frank itt lett volna..ő minden állatot ismert. De most nem akart rá gondolni.
Mabel pedig titokban élvezte, hogy a fiú végre megint vele foglalkozik, de felszosszent, mikor a szőke fej lehajolt a lábához. Matt a maráshoz hajolt és szívni kezdte a sebből a mérget, majd köpött egyet, hogy megszabaduljon az ártalmas anyagoktól. Ezt a mozdulatot még háromszor megismételte, majd letépett egy darabot fehér pólójából és megszorította a lány lábszárát vele.
- Csakhogy szakszerűek legyünk.
Mabel mosolygott. Tetszett neki barátja szakszerűsége.
Egy ideig meglehetősen csöndben mentek egymás mellett. Ilyenkor azt volt szokás mondani, hogy ropogott a talpuk alatt az avar - de itt nem volt semmiféle avar.
Mabel nagyban a lábát meg a földet nézte, mikor megtorpant. Biztos azt látja, amit...
- ÁÁááá! Kígyóó!
- Nuygi, nyugi! Nem fog bántani, ha te sem! Egy ilyen sziget minden bizonnyal hemzseg a kígyóktól! Gyere, menjünk arrébb.
De Mabel semmitől nem félt jobban, mint a kígyóktól és Mattnek ezúttal nem volt igaza. Mikor az állatnak feltűnt, hogy Mabel hirtelen mozdulatokat tesz és fenyegető egy jelenség a vörös hajával, a lány újabb kiáltást hallatott, de ezúttal fájdalmában.
- Matt! Megmart, megmart!
- Mi, ez komoly? Gyere, fussunk, itt tényleg lehet hemzsegnek a kígyók.
- Nem megy..fáj a lábam és nem bírom behajlítani.
Matt felkapta a lányt mind az 55 kilójával együtt és szaladt vele. Pontosan nem tudta, merre, csak el a kígyófészektől és a túl sokat rejtő lapulevelektől.
Mikor biztos távolságra voltak, letette a lányt, megmart lábát egy kőre fektette és megvizsgálta. Akár egy vámpírhalapás a lábszárán.
- Matt..zsibbad a lábam és mintha a lábujjaim égnének.
- Ne aggódj, a cserkésztáborban tanultunk a focicsapattal egy s mást, egy perc és kezelésbe veszlek hercegnőm - mondta kissé túl humorosan, ahhoz képest, hogy a kígyómarás komor dolog. Főleg ha az ember nem ismerte a kígyókat. Bezzeg ha Frank itt lett volna..ő minden állatot ismert. De most nem akart rá gondolni.
Mabel pedig titokban élvezte, hogy a fiú végre megint vele foglalkozik, de felszosszent, mikor a szőke fej lehajolt a lábához. Matt a maráshoz hajolt és szívni kezdte a sebből a mérget, majd köpött egyet, hogy megszabaduljon az ártalmas anyagoktól. Ezt a mozdulatot még háromszor megismételte, majd letépett egy darabot fehér pólójából és megszorította a lány lábszárát vele.
- Csakhogy szakszerűek legyünk.
Mabel mosolygott. Tetszett neki barátja szakszerűsége.
- Félek, Matt. Ettől az egész szigettől. Mi lesz, ha meghalunk? Azelőtt, hogy összejöttem volna veled.
A fiú halkan sóhajtott, miközben Mabel közelebb bújt hozzá. De amint megérezte a lány édeskés illatát, enyhült a szíve.
- Nyugi, kicsim, ne félj, ameddig engem látsz.
Mabel elmosolyodott Matt válla fölött, miközben a fiú magához ölelte. Legszívesebben örökké így maradt volna. Annyira kényelmes és védelmet nyújtó volt.
Ám ekkor meglátta Trinát, amint épp kilép a házból. Jaj, nehogy már, miért pont erre kellett bóklásznia. Gyorsan a fiú arca elé került és hevesen megcsókolta. Matt egy kicsit habozott, de persze vissza is csókolt,de mintha kissé zavart lett volna a hirtelen hangulatváltozástól.
Ám ekkor meglátta Trinát, amint épp kilép a házból. Jaj, nehogy már, miért pont erre kellett bóklásznia. Gyorsan a fiú arca elé került és hevesen megcsókolta. Matt egy kicsit habozott, de persze vissza is csókolt,de mintha kissé zavart lett volna a hirtelen hangulatváltozástól.
Mabel Matt kisfiús arcát két keze közé fogta:
- Bejössz nekem.
- Vettem észre - mondta Matt, aki még mindig nem volt ebben az egészben biztos. Szerette, ha a lányok a lábai előtt hevertek, követték őt és harcoltak érte. De elkezdett másképp gondolkozni. Talán ez a helyzet változtatta meg? Mindenesetre ez így túl unalmas. Egy lány (illetve kettő) aki tálcán kínálja fel magát?
- Tudod, nem biztos, hogy szeretnék veled komoly kapcsolatot kialakítani, itt vannak elvileg a gyilkosok meg ez a rejtélyes sziget is... - kezdte a srác, de Mabel erőszakosan a szájára tapasztott ajkait. Követelőző volt, még többet akart a fiúból. És az nem is utasította vissza. A teste akarta Mabelt, de az esze valahogy mégsem..nem volt az igazi ez a csók sem. De mikor volt rá példa, hogy az agy és a szív között az agy győzött? Mikor újra szétváltak, a lány zihált:
- Dehogy nem akarsz!
- Elég ebből.Tudod, ott a liftben...mindent megadtam volna érted, de közbejött az bizarr helyzet, a mérgezés. Na akkor épp imádtalak. De most, bocsi, de nincs kedvem turbékolni, vossza kéne mennünk - életében nem érzett még ekkora diadalittas érzést, ahogy kimondta ezt a mondatot. Esetleg, mikor állami bajnokok lettek a fociban a csapattal. De e szavaknak, amiket kimondott, most komolyabb súlyaik is voltak. Egy másik ember érzéseire.
A szőke fiú hátrált egy lépést, de Mabel követte őt, kezével fehér pólója alá nyúlt, hogy kitapintsa edzéstől feszes izmait.
- Tudom, hogy te is akarod! Ne hazudj! - mondta Mabel. Régebben mindig hányt az ilyen szappanoperáktól, de bármit megtenne, csak hogy szőke hercegét maga mellett tudhassa.
Egy kéz markolta meg erősen karját, de nem Matt keze. Hirtelen éles körmök vájtak alkarjába majd valaki ellökte Mabelt a fiútól, aki szintén meglepett arcot vágott.
- Húzás tőle, te szajha! - sziszegte Trina.
- Hm...-nyalta meg ajkait Mabel - Szajha a csitri ellen? Benne vagyok!
- Ne, lányok, megvesztetek?! - de egyikük sem figyelt Matt szavaira. Mindketten szerelmesek voltak belé, nem bírták volna elviselni a vereséget és a veszteséget.
Mabel indulatosan nekiesett Trinának és a haját kezdte el tépni, mire mindketten a földre estek és ott folytatták egymás karmolászását. Matt csak állt mellettük, mint egy rakás szerencsétlenség. Mert ő tényleg az volt. Nem értette, Trina vagy Mabel mit esznek rajta. Ez az egész....Trina felsikított és talpra szökkent, mikor Mabel öklével behúzott neki egyet.
A fiú régebben imádta a csajbunyókat, mindig hangosan fütyült a többi idiótával együtt. Most tűnt csak fel neki, mennyire gyerekesen viselkedett a néhai Matt. Már mindkét leányzó állt, eléggé megtépettek voltak.
"Ha nem lépek közbe, ezek megölik egymást!" - futott át a srác agyán.
És mintha csak meghallotta volna gondolatait, Trina ellökdöste Mabelt a domboldal tetejéhez. Ahhoz a domboldalhoz, amin nem szívesen járkáltak, elvégre meredek volt, tele éles sziklákkal és repedésekkel.
- Úgysem mered-sziszegte a vörös lány fogai között, szemöldökei szinte összeértek, annyira dühös volt. Megpróbált Trina mögé kerülni és mikor ellenfele hozzá akart élni, beleharapott a karjába.
Ez megadta Trinának az utolsó, végzetes lendületet. Matt kiáltásait maga mögött hagyva kigáncsolta Mabelt és akkorát taszított rajta, amennyi tőle telhetett. Épp akkor futott oda hozzá a riadt srác, de már késő volt, hiába rohant volna a lejtőn lefelé guruló Mabel teste után. A lány sikított, de kiáltásai abbamaradtak, amint nekiütközött gurultában ez első nagyobb, fehér sziklának. Majd még párnak, a lány testét megdobálta még párszor a kegyetlen domboldal. A vére olyan vörös foltokat hagyott a köveken, akár a haja.
Mabel egy idegen jelenetbe csöppent. A zuhanyzóban állt, tesióra után, a lányok már szinte mind elmentek. A tesitanárnő később engedte el, mert nem tudta megcsinálni rendesen a szekrényugrást és segítségre szorult, közönség nélkül. Mabel világéletében teltebb volt. Semmivel sem lehetett úgy megbántani, minthogy ezt a szemére vetették. Mikor nagy nehezen kapott egy hármast testnevelésből, az edző elengedte és végre vége lett a kínlódásnak. Nem érdekelte, hogy elkésik-e a következő órájáról. 7. óra után már senkinek nem volt úgysem tesije, nem kellett amiatt paráznia, hogy jön egy újabb lánycsoport az öltözőbe. Így hát megnyitotta a zuhanycsapot és hagyta, hogy az egyre forrósodó víz végigszáguldjon a testén. Élvezte volna még a helyzetet, de hirtelen hangokat hallott az öltözőből.
- A cuccaim! A kurva életbe, ha valaki épp most próbálja megfújni őket - eluralkodott rajta a kétségbeesés. Irritálta még az is, ha csak valaki hozzáér a dolgaihoz. Nemhogy örökre megfújják. Gyorsan elzárta a csapot és maga köré tekerte a törülközőt - mivel ideje nem volt rendesen átöltözni - és kivágtatott a zuhanykabinból. És akkor meglátta őt.
A srácnak szőke haja volt és épp fehér pólót viselt fekete farmerrel. Háttal állt neki, ám mikor rájött, hogy Mabel minden bizonnyal végzett a zuhanyzással, megpördült a tengelye körül. A lány vakító kék szempárral találta magát szembe. Először képtelen volt kilépni a szemkontaktusból, de végül mégis megtette és azon nyomban észrevette, hogy a srác a lány rózsaszín bőrtárcáját tartja a kezében.
- Mi a szart csinálsz a lányöltözőben te kretén?! És az az én tárcám! Azonnal add vissza!
A fiú megijedhetet, mert ijedten visszaejtette a tálcát Mabel táskájába. De nem hátrált ki.
- Esetleg megnézni nem akarod, hogy öltözök át, te tolvaj - mondta szemrehányóan Mabel. Közben megpróbált nyugodt lenni és elővette a táskájából a hajszárítót, de legbelül olyan feszült volt, hogy ki is ejtette a kezéből. A srác azonban egy szempillantás alatt elkapta a tárgyat. Profi reflexek. Jó testalkat...Mabel idegesen kivette a kézből a hajszárítót.
- Nem akarsz elhúzni? Talán nem tudsz beszélni?
És akkor megtörtént. A fiú megszólalt.
- Ami azt jelenti, szívesen megnézném, ahogy átöltözöl. Mindig is szerettem a töltöttgalamb lányokat.
Mabel teljesen elpirult - részben a dühtől - és arcon csapta a srácot.
- Ki vagy te? Miért akartál lopni tőlem?
- Matt Lawson vagyok, én is örülök. Nem lopni akartam tőled, csak óvszert kerestem.
Egy fél percig meredtek egymásra, majd mindkettejükből kitört a röhögés.
Mabelnek valamiért ez a jelenet járt a fejében. Mikor először találkoztak Mattel. Bosszús volt. De mégis vicces és valamiért..jó. Örült, hogy megismerhette. 8 hónappal ezelőtt. Aztán osztálytársak lettek, mert Mabel osztályt váltott. Padtársak lettek. Randira hívta. Aztán többre. Egy elcsattant csók. Majd még több. És annál is több. Aztán összejöttek. És boldogok voltak. Aztán a képbe került Trina. És többé sosem voltak igazán boldogak.
Matt lefutott utána, mikor már nem bukdácsolt lefelé, kis híján ő is elesett.
Mabel egy idegen jelenetbe csöppent. A zuhanyzóban állt, tesióra után, a lányok már szinte mind elmentek. A tesitanárnő később engedte el, mert nem tudta megcsinálni rendesen a szekrényugrást és segítségre szorult, közönség nélkül. Mabel világéletében teltebb volt. Semmivel sem lehetett úgy megbántani, minthogy ezt a szemére vetették. Mikor nagy nehezen kapott egy hármast testnevelésből, az edző elengedte és végre vége lett a kínlódásnak. Nem érdekelte, hogy elkésik-e a következő órájáról. 7. óra után már senkinek nem volt úgysem tesije, nem kellett amiatt paráznia, hogy jön egy újabb lánycsoport az öltözőbe. Így hát megnyitotta a zuhanycsapot és hagyta, hogy az egyre forrósodó víz végigszáguldjon a testén. Élvezte volna még a helyzetet, de hirtelen hangokat hallott az öltözőből.
- A cuccaim! A kurva életbe, ha valaki épp most próbálja megfújni őket - eluralkodott rajta a kétségbeesés. Irritálta még az is, ha csak valaki hozzáér a dolgaihoz. Nemhogy örökre megfújják. Gyorsan elzárta a csapot és maga köré tekerte a törülközőt - mivel ideje nem volt rendesen átöltözni - és kivágtatott a zuhanykabinból. És akkor meglátta őt.
A srácnak szőke haja volt és épp fehér pólót viselt fekete farmerrel. Háttal állt neki, ám mikor rájött, hogy Mabel minden bizonnyal végzett a zuhanyzással, megpördült a tengelye körül. A lány vakító kék szempárral találta magát szembe. Először képtelen volt kilépni a szemkontaktusból, de végül mégis megtette és azon nyomban észrevette, hogy a srác a lány rózsaszín bőrtárcáját tartja a kezében.
- Mi a szart csinálsz a lányöltözőben te kretén?! És az az én tárcám! Azonnal add vissza!
A fiú megijedhetet, mert ijedten visszaejtette a tálcát Mabel táskájába. De nem hátrált ki.
- Esetleg megnézni nem akarod, hogy öltözök át, te tolvaj - mondta szemrehányóan Mabel. Közben megpróbált nyugodt lenni és elővette a táskájából a hajszárítót, de legbelül olyan feszült volt, hogy ki is ejtette a kezéből. A srác azonban egy szempillantás alatt elkapta a tárgyat. Profi reflexek. Jó testalkat...Mabel idegesen kivette a kézből a hajszárítót.
- Nem akarsz elhúzni? Talán nem tudsz beszélni?
És akkor megtörtént. A fiú megszólalt.
- Ami azt jelenti, szívesen megnézném, ahogy átöltözöl. Mindig is szerettem a töltöttgalamb lányokat.
Mabel teljesen elpirult - részben a dühtől - és arcon csapta a srácot.
- Ki vagy te? Miért akartál lopni tőlem?
- Matt Lawson vagyok, én is örülök. Nem lopni akartam tőled, csak óvszert kerestem.
Egy fél percig meredtek egymásra, majd mindkettejükből kitört a röhögés.
Mabelnek valamiért ez a jelenet járt a fejében. Mikor először találkoztak Mattel. Bosszús volt. De mégis vicces és valamiért..jó. Örült, hogy megismerhette. 8 hónappal ezelőtt. Aztán osztálytársak lettek, mert Mabel osztályt váltott. Padtársak lettek. Randira hívta. Aztán többre. Egy elcsattant csók. Majd még több. És annál is több. Aztán összejöttek. És boldogok voltak. Aztán a képbe került Trina. És többé sosem voltak igazán boldogak.
Matt lefutott utána, mikor már nem bukdácsolt lefelé, kis híján ő is elesett.
"Ne, az nem lehet,..."
Trina még a domb tetején állt és a száját harapdálta. Vége van...
Matt kétségbeesetten arccal felfelé fordította Mabel testét, ekkor tűnt fel neki, hogy a lány csupa zúzódás, seb és vér. Mabel kinyitotta szemeit és beszélni próbált, de vér jelent meg szája sarkán:
- Én...én tényleg szeretlek téged, ezzel a csitrivel...csitrivel ellentétben! Ne járj...ne járj vele, kérlek, ne, ne engedd közel magadhoz - és az utolsó mondatrészt ismételte egyre többször és többször, miközben teste reszketett. Ahogy Matt-é is. Még sosem látott haldokló embert. Megrázó érzés volt, főleg, ha a haldokló ember fontos számodra. Elviselhetetlen érzés. Pokoli fájdalom.
Ezt érezte Matt Lawson is, mikor Mabel Stackhouse feje oldalra fordult, szeme és szája nyitva maradtak és nem lélegzett többé. Matt nem sírt. Maga sem értette miért, de nem tudott kipréselni egy könnycseppet sem. Nem volt hozzászokva, hogy ily módon fejezze ki fájdalmát. Viszont hirtelen düh áradt benne,egyrészt Trina iránt, másrészt saját maga iránt. Hogy a kurva életbe hagyhatta, hogy ez idáig fajuljon? Mérgesen tápászkodott fel, majd Trina felé nézett. A lány kifejezéstelen arccal állt a domboldal tetején. Mint egy győzedelmeskedő királynő, aki csak a munkáját végezte. De Matt valahogy nem érezte a királynőjének, elindult feléje, de nem a jóindulat vezérelte.
- Te teljesen megőrültél?! - mondta indulatosan a szőke fiú. Mikor mérges volt mindig magasabb hangszínen beszélt, ezt a lány is észrevette már. Olyan jól ismerte őt. Trina nem tudta, mit is mondjon. Azt hogy sajnálja? Kizárt, főleg, hogy nem is igaz.Tényleg. Ő most tényleg egy szívtelen kis dög? Egy gyilkos? De hát csak azért tette, mert szereti Matt-tet. Ezt ki is mondta, de a srác szeme összeszűkült, ajka résnyire formálódott.
- És ez a megoldás? Meg tudtuk volna beszélni! Régen is megvoltunk, hármasban, mégsem öltétek meg egymást!
- Hát pont ez az, Matt! Mindig a mi édes kis hármasunk. Nem veszed észre, mennyire szenvedtünk? És nem csak én, hanem Mabel is! Aki most már nem szenved. Megkönnyítettem a döntésedet.
- Ki vagy te, hogy azt hiszed dönthetsz mások életéről? -mondta a srác, nagyon indulatos volt. És ez talán nem kifejezés. Arca eltorzult a vicsorgástól. Trina meglátta benne az előtörő alfahímet. Mint régen, a focimeccseken, mikor ő és a csapat vért izzadt, hogy győzzenek. És általában így is lett. De ez most más volt, a szőke játékos ezúttal nem az ellencsapat tagjaira jelentett veszélyt. Hanem magára a lányra.
- Ez így nem fer. Nem hagytátok, hogy döntsek. Vagyis csak te nem hagytad. És Mabelnek sem hagytál sok esélyt. És ha őt szerettem volna helyetted? - Matt lassan ment felfelé a domboldalon, Trina kezdett félni tőle. Pedig erre még sosem volt példa. Még akkor sem tudott soha félni Mattől, az ő álomfiújától, mikor épp egy másik csávót püfölt a folyosón. Mert ugye erről is volt emléke.
A fiú már közel volt Trinához, az egyik kezét a zsebében tartotta. A lány most vette csak észre, mit is szorongat: egy kést. Vagy bicskát, még nem húzta ki teljesen a zsebből.
- Matt, ne csinálj semmi ostobaságot! Megbeszélhetjük, nem emlékszel...? - vetette fel, félt a fiú szemébe nézni. Tényleg...komolyan bántani akarja őt? Ha valamit a fejébe vesz, azt meg is teszi.
- Úgy lenne igazságos, ha te is meghalnál. Hah, nem kellene együtt éljek egy lánnyal, akit végül is szeretek, de megölte, akit szintén szerettem.
A z említett kirázta a hideg, a szava is elakadt.
- Te...te becsavarodtál! Megőrültél?
- Talán. A sziget teszi. Megváltoztat minket. Vagy az emberek, akikről beszéltél, hogy nem vagyunk egyedül. Ők akarják.
- De nem kell így lennie! Tudod, te mit beszélsz? Talán menjünk vissza a házba és... - de nem tudta befejezni a mondatot, helyette az ösztönei vezérelték a testét.
Se szó, se beszéd, a srác ugrott egyet, akár a prédájára lecsapó nagymacska. Azonnal Trina közelében termett, aki még időben elhajolt a srác keze elől.
Szóval így állunk. Megőrült. És mindenki meg fog. Talán amit tett, hogy megölte Mabelt, mégis csak sokkal nagyobb következményekkel jár, mint gondolta. Elvégre ha ő gyilkolt, miért ne tehetné meg a fiú is? Bár egy olyan embert bántani, akit állítólag szeret...felfoghatatlan.
" - Oké. Szóval most távol kerülök Matt-től. Elfutok, elrejtőzöm, vagy visszamegyek a házba. A lényeg, hogy ne halljak meg! Nem halhatok meg!" - gondolta magában Trina, majd kétségbeesetten, levegőért kapkodva kikerülte a fiút és a sűrű esőerdő felé vette az irányt. Menekült, hogy életben maradhasson.
- És ez a megoldás? Meg tudtuk volna beszélni! Régen is megvoltunk, hármasban, mégsem öltétek meg egymást!
- Hát pont ez az, Matt! Mindig a mi édes kis hármasunk. Nem veszed észre, mennyire szenvedtünk? És nem csak én, hanem Mabel is! Aki most már nem szenved. Megkönnyítettem a döntésedet.
- Ki vagy te, hogy azt hiszed dönthetsz mások életéről? -mondta a srác, nagyon indulatos volt. És ez talán nem kifejezés. Arca eltorzult a vicsorgástól. Trina meglátta benne az előtörő alfahímet. Mint régen, a focimeccseken, mikor ő és a csapat vért izzadt, hogy győzzenek. És általában így is lett. De ez most más volt, a szőke játékos ezúttal nem az ellencsapat tagjaira jelentett veszélyt. Hanem magára a lányra.
- Ez így nem fer. Nem hagytátok, hogy döntsek. Vagyis csak te nem hagytad. És Mabelnek sem hagytál sok esélyt. És ha őt szerettem volna helyetted? - Matt lassan ment felfelé a domboldalon, Trina kezdett félni tőle. Pedig erre még sosem volt példa. Még akkor sem tudott soha félni Mattől, az ő álomfiújától, mikor épp egy másik csávót püfölt a folyosón. Mert ugye erről is volt emléke.
A fiú már közel volt Trinához, az egyik kezét a zsebében tartotta. A lány most vette csak észre, mit is szorongat: egy kést. Vagy bicskát, még nem húzta ki teljesen a zsebből.
- Matt, ne csinálj semmi ostobaságot! Megbeszélhetjük, nem emlékszel...? - vetette fel, félt a fiú szemébe nézni. Tényleg...komolyan bántani akarja őt? Ha valamit a fejébe vesz, azt meg is teszi.
- Úgy lenne igazságos, ha te is meghalnál. Hah, nem kellene együtt éljek egy lánnyal, akit végül is szeretek, de megölte, akit szintén szerettem.
A z említett kirázta a hideg, a szava is elakadt.
- Te...te becsavarodtál! Megőrültél?
- Talán. A sziget teszi. Megváltoztat minket. Vagy az emberek, akikről beszéltél, hogy nem vagyunk egyedül. Ők akarják.
- De nem kell így lennie! Tudod, te mit beszélsz? Talán menjünk vissza a házba és... - de nem tudta befejezni a mondatot, helyette az ösztönei vezérelték a testét.
Se szó, se beszéd, a srác ugrott egyet, akár a prédájára lecsapó nagymacska. Azonnal Trina közelében termett, aki még időben elhajolt a srác keze elől.
Szóval így állunk. Megőrült. És mindenki meg fog. Talán amit tett, hogy megölte Mabelt, mégis csak sokkal nagyobb következményekkel jár, mint gondolta. Elvégre ha ő gyilkolt, miért ne tehetné meg a fiú is? Bár egy olyan embert bántani, akit állítólag szeret...felfoghatatlan.
" - Oké. Szóval most távol kerülök Matt-től. Elfutok, elrejtőzöm, vagy visszamegyek a házba. A lényeg, hogy ne halljak meg! Nem halhatok meg!" - gondolta magában Trina, majd kétségbeesetten, levegőért kapkodva kikerülte a fiút és a sűrű esőerdő felé vette az irányt. Menekült, hogy életben maradhasson.
