Menü


Epizód tizenhárom.

 Ketten egyedül

~Eközben
Carly a toll végét rágcsálta. Nehezére esett összeszednie a gondolatait. Annyi mindent le szeretett volna írni, semmit sem akart kihagyni. De mikor belekezdett egy mondatba, a felénél elfelejtette, mit is akart épp bejegyezni naplójába. Ami furcsa mód ismét birtokában állt. Általános iskola óta, hogy naplót vezetett, kiírja magából gondolatait. Még mikor Texasban laktak és kissé szegényebb életmódban éltek, mindig piszkálták a többiek. De az élete természetesen megváltozott,  mikor Phoenix-be költöztek. És ezek mind  - mind le voltak írva. Most pedig azt próbálta lejegyezni, hogy kerültek a szigetre, mi lesz velük a jövőben, mit érez most. Kár, hogy egyik kérdésre sem tudta a pontos választ.
Hirtelen arra eszmélt, hogy két kar átöleli a derekát. Fejét kissé hátrahajtotta, még Jonny a lány arca fölé hajolt és szájuk egy csókban összeért. 
Egymás iránti egyre mélyebb szeretetük kezdett egyre jobban kiteljesedni, elvégre a többiek sokszor magukra hagyták őket. Amit persze egyikük sem bánt, sokat beszélgettek, Carly egészen bizalmas dolgokat is megtudott a srác múltjáról és gyermekkoráról.  Rájött, hogy jobban hasonlítanak, mint azt valaha is gondolta volna. Nagyon régóta barátok voltak, elvégre a szőkésvörös hajú lány legjobb barátnőre lelt Jessica Jasonben, aki Jonny ikertestvére. Sokáig gondolkozott azon, hogy mit is érezhetnek egymás iránt a fiúval. Van-e fiú és lány között barátság? Sokáig abban a hitben élt, hogy igen. De mióta felszálltak a repülővel, másképp kezdett gondolkodni.
- Mit körmölsz már megint?   - Nem szeretem látni, ahogy agyalsz - kezdte Jonny.
- Semmi érdekeset. Csak gondolkodom.
- Lazíts! Olyan feszült vagy.
- Miért, te talán nem? Neked nem hiányzik Jess és a családod? Semmit sem tudunk, semmit! Hogy meddig leszünk itt, mi lesz velünk, mik a terveik nekik velünk. A barna köpenyeseknek, akikről meséltem, a farkasos estén. A családtagjaink mit gondolhatnak? És máris..máris 3 barátunk halott, de van egy olyan érzésem, hogy ez csak rosszabb lesz. És ki tudja, a többiek visszajönnek-e még... - a lányból csak úgy ömlöttek a szavak. Jonny kezével összefogta Carly hullámos haját és előre igazította, szabadon hagyva a lány nyakát ás vállát. Édes illata volt.
- Várj, még ezt hagy fejezzem be! - tiltakozott de Jonny egy hirtelen mozdulattal felkapta a székről, mire Carly torkát apró sikoltás hagyta el. 
- Tegyél le! Tudod, hogy utálom, ha emelgetnek! - kezdett el kapálózni, de asrácnak ez még jobban tetszhetett, mert nem eresztette.
A lány lábaid végül a fiú dereka köré fonta, karját pedig a nyaka köré, majd egy csókot kezdeményezett. Amint ajkaik szétváltak, a vágytól tengve Jonny ismét folytatta a műveletet, de valahogy több szenvedéllyel. Carly felvette a fonalat, így egy kicsit megharapta a srác alsó ajkát, mire az mosolyogva elhúzódott:
- Na mi van, harapsz, te kis dög?
Fordult egyet, de Carly elengedte, végül már nem csüngött a srácon.
- Várj-mondta.
A fiú a szemét forgatta mosolyogva. Mindig ezt csinálja, mikor nem érti kedvese reakcióját.
- A többiek nem tudják, hogy együtt vagyunk. Mit szólnának? Ki tudja, ha épp haldokolnak, vagy csapdában vergődnek, mi meg itt...édelgünk.
Jonny nem tudta megállni, elnevette magát. Carly alig merte kimondani a szót. Elég félénk csaj, csak ki kellett hoznia belőle a kis démont. És most ezt akarta elérni.
 A tiltakozó lányt a kanapéra lökte, majd fölé mászott. Sebei már majdhogynem begyógyultak. Néha színlelt egy kicsit, hogy ketten együtt maradhassanak. Elkezdte csókolgatni Carly nyakát, tudta, hogy ott a legsebezhetőbb. Imádta, ahogy a lány néha halkan tiltakozik vagy sikongat. 
 Carly érezte, hogy nem fognak itt leállni. Ezúttal nem. Egyre több csókot váltottak, de nem is akarták abbahagyni. A fiú a lány arcát simította ezúttal, kissé lágyabban, mire Carly válaszul a srác pólója alá nyúlt, majd kezei felkúsztak a hátára, vékony, hosszú ujjaival köröket rajzolt a bőrén. Ám mikor Jonny a nyaka vonalához vitte ajkait és egyre durvábban elkezdte szívni azt, véletlenül felsértette a hátát a körmeivel. A fiú halkan felszisszent.
- Jaj, ne haragudj - mondta védekezően a lány, de Jonny csak mosolyt kezdeményezett.
- Igazából.. egészen bejön, ha kicsit durvábban bánnak velem. Majd egy hirtelen mozdulattal teljesen felülkerekedett a lányon, maga alá kényszerítve. Azért uralkodni jobban szeretett. És most egy újabb okot akart mutatni ennek a szerinte csodálatos lánynak, mégpedig úgy, hogy elviszi a csúcsra ennek a barátságtalan szigetnek jelenleg az egyetlen meghitt zugában - egymás karjaiban.