Versenyfutás a földrengéssel
~Vissza az eltévedt csapathoz
- Tényleg voltak itt rajtunk kívül mások is! - kezdte Nate.
- Na ja. Bár kicsit se érdekes...egy (iskola)busz egy lakatlan sziget közepén...ezzel aligha kelhetett át valaki a szárazföldet körülölelő vízen - jelentette ki a nyilvánvalót George.
- Meg kellene vizsgálnunk belülről is - Victor megütötte a busz oldalát, ami nem horpadt be. Ez jó jel, talán még nem egy ócskavas..
- Na ja, szakikám, persze. Ki tudja mióta áll itt? Nézd meg, a motorháztető összeroncsolódott. Na és a benzin? Tudtommal nem árulnak minden második lián mellett kannákkal. Apropó, mivel indítod be, az ujjaddal? - George-ból csak úgy ömlöttek a szilárd tények.
De Victor - és mások i s- tudták, hogy a logikus gondolkodással és ésszerűséggel ezen a szigeten úgysem mennek semmire. Ezen a helyen azok boldogulnak, akik mernek álmodni és képzelődni, még totál lehetetlen dolgokról is. Bár maga Victor se ilyennek született, érezte, hogy sokat változott a gondolkodásmódja.
A szeme összeszűkült, majd kerített egy hosszú, megszáradt indát megpróbálta kifeszíteni a jármű ajtaját. Nem minden jött be, amit a filmekben látott, ahogy ez sem.
- Várj -mondta nyugodtan Jace.
Hátrált pár lépést, majd kettőt előre lépett, meglendítette lábát majd erősen berúgta az ajtót. Aztán még egyszer, mire egy nagy lyuk tátongott a busz oldalán, a törmelékek között. Arréb rugdosta a leszakadt ajtódarabokat.
- Wow, ez már döfi - mondta immár vidáman Briana.
Victor bemászott, páran követték. A műszerfal élettelennek tűnt, tele volt karcolásokkal, néhány gomb letört. De amire felfigyelt az az volt, hogy a benzinjelző nem volt épp az üresen.
- Slusszkulcs? - George hangjára sóhajtás hagyta el torkát.
- Segítsetek keresni, itt kell lennie!
De senki sem talált semmit sehol.
- Nos, úgy tűnik, itt éjszakázunk - hallatta hangját ezúttal Lacey, aki a "nyaralásuk" óta egyre morcosabb volt. Hiányzott neki a családja, a cicája, a mobilja és az a helyes srác akivel megbeszélt egy randit a nyaralás utánra, ha visszajöttek. Szőke haja volt és méz színű szemei, Jeremynek hívták. Nos, Jeremynek már biztosan feltűnhetett, hogy a lány eltűnt, mint a kámfor, illetve felültette. Nem tudta, mennyi ideje lehettek ezen a helyen, de valószínűleg normál esetben már lejárt volna az utazásra ígért két hét. Csak hogy még mindig itt voltak. És valami azt súgta, itt is lesznek egy darabig.
Majdnem teljesen besötétedett, de még könnyen ki lehetett venni egymást és a körülöttük lévő dolgokat. Az esti rovarok hangjukat kezdték hallatni és fényes pontok lepték el a fák koronáit, a világító pontok honlétét jelezve. Ha itt lett volna a kamerája, Jace kapva kapott volna az alkalmon, hogy 8 megapixelben megörökítse a jelenetet.
Briana és ő később ijesztgetőset játszottak a buszban. A srác talált egy gombot ( imádott gombokat kapcsolgatni) amivel kigyúltak az apró égősorok a jármű belsejében. A többiek kint beszélgettek.
Jace be akart mászni a vezetőülés mellé, mivel ott mélyebbre volt kiépítve a padlózat, de megbotlott és végül beverte a fejét a kormányba, miközben a sofőri széknek esett. Ami félig kiesett és hátraborult. Homlokán nedvesség csöpögött le, amiből megérezte, hogy a saját vére volt az. És akkor meglátta. Egy kicsike fém csillant meg az ülés alatt. A slusszkulcs.
Lehasalt, nem törődve a koszos padlóval és ahogy csak tudott, benyúlt kezével az ülés alá, de karja csak félig fért be. Ujjhegyével megérintette a kulcsot, de véletlen csak még beljebb lökte a beborult ülés alá. Sóhajtozva felült:
- Megtaláltam a kulcsot! Gyertek már ide!
- Tényleg? Hol?
- Itt az ülés alatt!
- Várj, majd én, nekem elég vékony karom van - lépett mellé Nate.
Jace átadta a helyet, de amint felállt, mintha mozogni kezdett volna a jármű. A rázkódástól alig maradt talpon, bele kellett kapaszkodni a karfába, hogy ne essen hanyatt. Mint mikor a figyelmetlen phoenixi buszsofőrök összevissza fékeztek és kanyarodtak, lese szarva az utasok testi épségét. Nate nem volt ilyen szerencsés, ő úgy beverte az orrát a műanyagba, hogy elkezdett belőle folyni a vér.
- Élsz még?
- Ja, hagyj...
A kintiek is érezték a rengést. Nem a jármű mozdult, hanem a föld. Az ég nem túl biztatóan morajlott. Majdnem teljesen besötétedett, többen idegesek lettek, mikor ismét mozdult a talaj a lábuk alatt.
- Földrengés, basszus, már csak ez hiányzott!
- Be, a buszba! - mondta Jaqueline. Nem mintha az az ócska csotrogány különösebben megvédhette volna őket.
De hirtelen egy repedés keletkezett a talajzaton, ami hasadékká szélesedett pont a lány két cipője között. Épphogy felkiáltott, mire az egyik lába máris a hézagba esett. Vagyis szorult. Érezte, hogy egyre lejjebb kerül és mintha a busz meg egyre magasabban lenne tőle.
- Segítsetek, kérlek!!
Mire George és Jace odaértek, már csak a kezével kapaszkodott, alkarját lesúrolta a hasadék pereme, ami már szinte szakadékká szélesedett. Kezével fogta a talajt, de az egyre jobban porrá bomlott. Nem, nem mert lenézni, de elképzelte milyen lehet: a lába kétségbeesetten kalimpál a nagy semmi fölött. Mint egy rémes kalandfilmben. Ilyenkor valaki mindig meghalt! És az nem ő akart lenni!
A két fiú két oldalról megfogta karját, úgy próbálták kirántani.
Nate egyre kétségbeesetten próbált rámarkolni a kulcsra, de azt még az ujjaival sem érte el. Próbálta ugyan hátralökni a már így is kidőlt ülést, de hiába. Tudta, mibe keveredtek, hogy sietni kellene, elpucolni innen, de ez jelen pillanatban lehetetlen célnak bizonyult. Egy lehetetlen célnak, ami tőle függött. Orrából még mindig csöpögött a vér. Hirtelen egy, az eddigieknél nagyobb moraj hallattszódott, már előre érezte a nagy erejű rengést és annak löketét. És valóban, a hang után megrázkódott az egész busz, mintha valaki fel akarta volna emelni, de meggondolta magát és durván visszaengedte volna a földre. A srác olyan erővel esett előre, hogy az ülés még az eddigieknél jobban is hátradőlt. Néhány drót kilógott a buszból, de talán nem okoztak nagyobb gondot az eddigieknél. El ne felejtse megköszönni a tervezőnek vagy ki a szarnak a ramaty szerelést.
- Egyszerre kell megragadnunk! Másképp kiránthatjuk a karját!
Jaqueline nyelt egyet. Kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát, a halálfélelem szinte belemarkolt a testébe.
- Ha most kipurcanok, leesek, vagy valami történik velem, az a ti lelketeken fog száradni!
- Nyugi! Itt ma senki sem fog meghalni!
- Mehet Jace? Háromra! 1-2...
Nate keze nagyon közel került a kulcshoz a lökődés következtében. Ujjhegyeivel már ki is tudta tapintani. Tekintetét az égre, vagyis hát a busz plafonjára fordította és fohászkodott, hogy ha kihúzza a kezét, a kulcs is vele jöjjön.
- 3!
A két fiú pontosan egyszerre húzta fel Jaqueline testét a karjainál fogva. A lány addig kapálózott, még talpai föld nem értek, de a lendület következtében a repedéssel ellentétes irányba, a porba estek.Úgy próbáltak feltápászkodni, mintha fotóversenyen lettek volna és az életük a tét, amilyen gyorsan csak tőlük tellett, eljutottak a járműig, ami félig az oldalára volt dőlve.
Jaqueline szíve még mindig a torkában dobolt. Megpróbálta újra lejátszani magában az elmúlt pár gyötrelmes és félelmetes perc eseményeit. Tehát eljöttek azok az idők is, mikor ő, aki mindig hidegvérű, még ő is kétségbeesik.
- Srácok! Itt a kulcs! - kiáltotta vigyorogva Nate. Örült sikerének. De kis híján újra megsérült, mikor a buszból próbált kiszállni, ami nem éppen párhuzamosan állt a talajjal. Még egy rengés - ami biztos nem marad el - és teljesen felborul, amit aztán nem tudtak volna többet felállítani. Hacsak nem jelenik meg egy csapat rinocérosz.
- Meg kell döntenünk, az ellenkező irányba! - magyarázta Jace - Páran kint maradunk és megtesszük, Victor, te addig indítsd be a motort és amint szólok pucoljunk!
- Meg kell döntenünk, az ellenkező irányba! - magyarázta Jace - Páran kint maradunk és megtesszük, Victor, te addig indítsd be a motort és amint szólok pucoljunk!
A busz felé iramodtak. Az ég sötétszürke volt és kegyetlen. Aznap nem jött fel a hold. Porszemek repültek a levegőben, a földrengés mintha leállt volna, de csak idő kérdése. A vihar előtti - közötti pár pillanatnyi csend.
Mindenki beszállt Jacet, Geprge-ot és Natet kivéve, Victor mormogott magában, hogy igaza legyen, és működjön a csotrogány.
- Nagyszerű, ha eddig nem haltunk meg, na majd most! - mondta szemrehányóan Lacey, aki az ülést markolászta, hogy el ne essen, és hogy ne valaki máson élesítse idegességében a körmeit.
- Köszönöm a bizalmat, de hidd el, jól fog jönni a gyorsaság mániám. Már ha ez beindul. Szurkoljatok - mondta Victor, majd elfordította a kulcsot.
Alattuk megindult a kőzet hasadása.
