Menü


Epizód huszonnégy.

Így kezdődött egy újabb reggel...

Lacey frissen ébredt, a szigeten töltött napjai óta nem sokadszorra, ablakukon beszűrődött az esőerdő lombjai között lágyan átszűrődő erős és kitartó napfény Briana és Jaqueline még aludtak, de a konyhából megnyugtató nyüzsgés szűrődött ki:néhány fiú a reggelijét készítette. Lemászott a földszintre a lépcsőkön és köszöntötte őket.
- Reggelt! - kiáltotta, de a torkából meglehetősen mély hang jött ki ezért krákogni kezdett egy sort, miközben mosolygott a saját bénaságán. 
- Neked is - mondta Jonny, kinek sebei már a múltba vesztek- 
- Hát, hal van, egy elejtett közepes tapír és néhány ciprus - mondta magának és a többieknek is Jace, megelőzve a kérdést.
- Repesek a boldogságtól - mondta Lacey, majd elvett az asztalon fekvő kosárból néhány vadszedret. Savanyúak voltak, de volt bennük valami édes. Akárcsak épp az ajtón mezítláb belépő Victor. Egy pillantásra méltatta mindössze a lányt, aki fekete topban volt és fehér shortban, majd a sülő hús felé iramodott, kivett magának egy tálcára.
- Héj, még félig nyers, te idióta! - kiáltott rá George.
- Én véresen szeretem.
Laceyt kirázta a hideg.
- Hol vannak a villák? - hallatszódott a konyha végéből a fiókokat húzogató Jace hangja. 
- Nem tudom, Briana eltette valahová őket. Megyek, felkeltem - pattant fel a helyéről a szőke lány, majd unott arccal benyitott a szobájukba:
- Bree, ki az ágyból, hova a tökömbe raktad a villákat?
Nem jött válasz.
Lacey drámaian sóhajtott. Jó mélyen aludhatott Briana. Odament az ágyához, lerántotta róla a takarót és megrázta a lány vállát, miközben kiabált. 
- Ébredj, enni akarnak a pasik!
Briana végre valahára megmozdult, kinyitotta szürkéskék szemeit, melyek alatt kisebb mennyiségű sötét karika éktelenkedett, majd haragos hang hallatszódott a torkából:
- A legfelső szekrényben, egy pohárban - mondta, azzal lassan feltápászkodott az ágyból. Haja leengedve volt, pedig általában felkötve hordta egy szoros lófarokban, ám most teljesen kifele állt. 
Lacey megengedett magának egy gúnyos mosolyt, de mielőtt vissza ment volna az étkezőbe, odaszólt a haját kefélő Brianának:
- Ja és keltsd fel Jaquelinet!
Briana barátnője ágyához szaladt, megrázta és kiabált neki, de semmi.
- Ajj, újabb hétalvóval van dolgom- motyogta félhangosan egy sóhajtás közben a másik lány, és a küszöbről visszasétált Jaquelinehoz. Mikor többszöri szólításukra sem reagált, Lacey bosszúsan kirángatta a színes hajú lányt az ágyból. Legnagyobb megdöbbenésükre a lány elterült a padlón, de mozdulni nem mozdult. Ekkor vették észre, hogy a nyaka és a válla között nem egy apró, vörös baljós folt éktelenkedett. Rémesen nézett ki. Birana szája elé kapta tövig rágott körmeit, Lacey falfehérré vált, szíve a torkában dobogott, mintha ki akart volna szakadni a testéből. Megmeredve hajolt le Jaqueline testéhez, a pulzusát próbálta kitapogatni, először a csuklóján, de nem érzett semmit.
- Ajj..-hi-hihetetlen, sosem tudtam magamnak sem kitapintani a karomon, olyan béna va-vagyok- mondta remegő hangon, ekkor Briana érezte, hogy javában ég a szeme a könnyektől.
Lacey ujjai barátnőjük nyakán sem éreztek semmi lüktetést, mely elárulhatta volna az osztálytársuk szívverését. 
- Halott - mondta egy nyelés közepette Lacey.
Így kezdődött egy újabb reggel...