Goromba
Csipp-csepp. Norah szempillája megrebbent. Valami hirtelent érzett a karján. Valami hideget. Nedvesség. Fájó fejét felemelte, úgy próbált hunyorogni. A fejéhez kapott, többek között érezni akarta, megvan-e még, valamint fáradság fájdalma nyilallt ás a koponyáján, ahogy felemelte a talajtól. Kövön feküdt. Körülötte falak voltak. Nem, nem is falak, hanem sziklák és kövek, néhol pedig kisebb nagyobb rések törték meg a barlangfal folytonosságát, beszűrődni engedve a napfényt. Letörölte karjáról a vízcseppeket. Hogy került ide? Mi ez a hely? Csipp-csepp. Idegesítette a hang. Mintha eső után lett volna, ugyan már elállt, de még még mindig hallatszott az ereszről vagy a fákról lehulló vízcseppek hangja. Mint az otthonukban régebben. Csak hogy most nem ott volt. Nem, határozottan nem, állapította meg, mikor tekintete megakadt egy barlang falán mászkáló sárga pókon. Az állatot nem zavarta Norah jelenléte, a lányt sem különösebben az állat.
- Hát felébredtél, édesem.
A hangra egy pillanatra összerezzent és mozdulatlan maradt. Majd a beszélő irányába tekintett.
Egy srác állt tőle nem olyan messze. A barlang az alak mögött egyre sötétebb lett, mint valami alagút. Minden bizonnyal őt is így hozták ide a férfi is így került be.
- Ki..ki vagy te? Jobb, ha békén hagysz! - kezdte magát védeni Norah. Ám elvárásával ellentétben a srác közeledni kezdett hozzá. Csipp-csepp. Fehér tornacipője nem tűnt megfelelő viseletnek egy esőerdőbe. Csőfarmert viselt és sötétkék pulóvert. Nyakában egy meglehetősen szemre méltó ezüst keresztes lánc lógott. Homokszínű haja meg úgy az egész külseje ápoltnak tűnt. Nem ideillőnek. Talán 20 éves körül lehetett. Vele ellentétben Norah kócos volt, körmei alatt koszcsíkok húzódtak, utoljára pár napja fürdött még mikor nem taszították ki a házukból, valamint a lába és a könyöke is horzsolások által éktelenkedett. Más szóval, a lány úgy nézett ki mint egy repülőkatasztrófa túlélője, még az idegen srác egy gazdag végzős vagy kezdő egyetemista.
- Tudod te jól, hogy ki vagyok, Norah.
- Nem, nem tudom, és maradj távol tőlem! Idióta.
- Milyen éles nyelved van, kicsilány. Sebaj, talán már nem sokáig- a srác Norah arcát akarta megsimítani, de az gyorsan a kezére csapott. A férfi az ajkába harapott, majd elmosolyodott.
- Gondolom, nem emlékszel, hogy kerültél ide.
Tényleg. Hogy került ide? - futott át a lány agyán. Még mindig meglehetősen fájt a feje. Kezét fájó tarkójára tette, mikor éles fájdalom nyilallt bele. Maga elé kapta a kezét, ujjbegyein alvadt vér bomladozott. Újra óvatosan megérintette a nyaka feletti érzékeny részt, érthetetlen arckifejezés ülhetett ki arcára, mert a furcsa és irritáló idegen, a maga akcentusán, amit Norah nem ismert fel pontosan, milyen eredetű lehetett, újra megszólalt:
- Nos igen, némi erőszakot kellett alkalmaznom tegnap este, hogy idehozzalak. És ehhez a módszerhez fogom tartani magam a jövőben is, ha nem leszel kezes bárány.
Csipp- csepp.
~Vissza a házba, éjszaka
Immár Chelsy az osztály tagja volt. A hangulat is meglehetősen oldódott. Fülledt volt az idő, így egy-két ablak résnyire nyitva maradt. Senki sem sejtette, hogy ez újabb tragédiához fog vezetni.Az ablakon 4 pár pókláb jelent meg. Egy mérges és kíváncsi fekete özvegy esett le a padlóra, tompa puffanással ért földet. Briana megfordult álmában, de nem ébredt fel. Az állat lábai nagyon halk hangot adtak ki, miközben a talajon haladt egyre előrébb három lány ágya felé. Találom szerűen beleakasztotta hosszú botlábait az egyikük lelógó takarójába és elkezdett felfelé kapaszkodni rajta, még nem egyre csak közelebb került az álmában szuszogó fejhez. Fullánkos szájszervét a lány nyakába mélyesztette. A méreg hatásos volt:az áldozat elzsibbadt álmában, elméjében fekete folt kezdett sűrű ködként terjedni és nehezedni a tudatában, majd többé nem ébredt fel.
Immár Chelsy az osztály tagja volt. A hangulat is meglehetősen oldódott. Fülledt volt az idő, így egy-két ablak résnyire nyitva maradt. Senki sem sejtette, hogy ez újabb tragédiához fog vezetni.Az ablakon 4 pár pókláb jelent meg. Egy mérges és kíváncsi fekete özvegy esett le a padlóra, tompa puffanással ért földet. Briana megfordult álmában, de nem ébredt fel. Az állat lábai nagyon halk hangot adtak ki, miközben a talajon haladt egyre előrébb három lány ágya felé. Találom szerűen beleakasztotta hosszú botlábait az egyikük lelógó takarójába és elkezdett felfelé kapaszkodni rajta, még nem egyre csak közelebb került az álmában szuszogó fejhez. Fullánkos szájszervét a lány nyakába mélyesztette. A méreg hatásos volt:az áldozat elzsibbadt álmában, elméjében fekete folt kezdett sűrű ködként terjedni és nehezedni a tudatában, majd többé nem ébredt fel.
