Mikor az életünk szó szerint másoktól függ
Lacey Az éhezők viadalát olvasta. Kicsit hasonlított a jelenlegi helyzetükhöz. Sőt, ijesztően nagyon. De azért valahogy mégse. Ha tényleg az Éhezők viadalában lennének, most tudnák, mi is kellene tenniük, elvégre le volt már írva szép, nyomtatott könyvlapokra. Azonban az ő jövőjüket senki sem jegyezte le papírra. És közel sem volt az osztályban ennyi sokszínű szereplő, mint ott. Pláne nagy, romantikus, világot megváltó szerelmek. Behajtotta az oldal sarkát, ahol épp járt - rossz szokás - és becsukta a könyvet. Kint ült a házuk előtti keskeny kis teraszon. A többiek Chelsyvel játszottak a kert hátsó végében. Mintha csak átlagos fiatalok lettek volna egyikük phoenixi otthonának kertjében. Felsóhajtott. Barátai a kutyával fociztak. Észrevette, hogy Victor csalt. Kibontotta a cipőfűzőjét, amit Chelsy szeretett megkergetni, ezért állandóan a fiú mellett futott, megnehezítve nagy testével, hogy a többiek a srácnál lévő labdához férkőzzenek. Végül 3- 10 -re megnyerte a csapata a versenyt. Lacey összevont szemöldökkel nézett Victorra, mikor az meg néhányuk visszaszaladt vizet inni.
- Mi van, Szerénke, tetszett a meccs?
A srác azóta így hívta őt, mióta tavaly rá volt kattanva a Gossip Girl-re, különösen Serenára és azt hangoztatta, ő egy istennő és minden nőcinek olyannak kellene lennie, mint ő. Victor gúnyból elnevezte őt Szerénkének.
- Már ha ezt meccsnek lehetett nevezni. Unalmas volt - mondta, majd felnézett az égre.
- Fogadjunk, le sem vetted a szemedet rólunk - rólam...
- Jaj, persze persze.
Victor a vizes üvegért nyúlt, de a lány gyorsan megelőzte, majd felpattant és arrébbszaladt vele.
- Azt add ide.
- Szeretnéd?
A srác mérgesen nézett, de Lacey tudta, hogy nem gondolta komolyan.
- Akkor vedd el, ha tudod - mondta, majd befutott a házba.
- Szerénke, ne gyerekeskedj - hallotta, ahogy a fiú utána kiabál, majd végül utána iramodott.
Lacey gyorsan futott, gyorsabban Victornál, ebben biztos volt. Lerúgta magastalpú cipőit a lábáról, nehogy orra essen.Felszaladt az emeletre, majd onnan a fiúk szintjére, a másodikra. Ott azonban megtorpant. Mégis hová meneküljön? Nem gondolta ezt át. Mosoly ült ki az arcára. Odament Victorék szobájához és lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt. Nyilván nappal nem tartották bezárva. Gyorsan becsukta maga mögött, majd nekidőlt. Nem hallotta, hogy bárki is követte volna. Talán a srác nem is jött utálna, mert kért mástól vizet, ő meg csak felrohant ide, mint egy dilinyós. Az ablakhoz sétált. Meglehetősen fura volt itt a tető. Nem lejtett, hanem egyenes volt. Ki lehetett rá mászni.
- Klasz nem? - hallott meg hirtelen egy hangot maga mögül.
Victor vele szembe állt, alig 20 centire tőle, szemük pontosan egy magasságban volt. Lacey magas volt, Victor fiúhoz képest nem, így nem volt köztük nagy különbség centikben Szinte semennyi. Mindketten 175 centik voltak.
- De.
- Kérem a vizemet - mondta a srác- de nem várta meg a választ egyenesen kivette a lány kezéből az üveget.
Lacey gúnyos arcot vágott, majd előre omló hajzuhatagát a válla fölé söpörte. Victor mohón kiitta a víz felét, majd lassan, komótosan visszacsavarta rá a kupakot, még a száját is megtörölte.
- Szeretnél kimászni?
Lacey nem volt benne biztos. Tériszonya volt, arcára ki is ülhetett a nagyon gondolkozó kifejezés, mert a fiú hozzátette:
- Nem fogsz leesni, ne aggódj, Szerénke. Victor bácsi vigyáz rád.
Lacey felhorkant.
- Menj előre.
Victor kinyitotta az ablakot, lábait átvetette a párkányon, majd lecsúsztatta magát a tetőre.
- Te jössz - kacsintott.
Úgyanígy tett, bár kissé lassabban, és habozott, mikor le kellett csúsztatni magát a cserepekre. Mi van, ha nem bírja ki őket, ha ez a tető rozoga, vagy bármi...
Ekkor karok kulcsolódtak a lábára és érezte, hogy erővel lefelé húzzák, majd felsikított.
Pár pillanattal később már göröngyös burkolaton feküdt, Victor mellette guggolt és nevetett.
- Áú, ez fájt, mi a szarért csináltad?
- Amiért elloptad a vizemet.
- Ez nem csak a te vized.
- Kuss.
- Chh...
Lacey feltápászkodott. Csak ekkor vette észre, milyen magasan is lehetnek. A fáknak, melyeket az udvarról láttak, szinte a tetejük nem is látszott, csak kúsztak fel az egekbe, innen viszont már be lehetett látni, hol végződött ritkás koronájuk. A távolban lévő öböl sziklaszirtje halványan látszódott a messzeségben...És amerre nézett, mindenhol fákat látott, vagy a nagy szikladarabot, ahonnan a vízesés folyt le, amelyből a vizüket nyerték. Karjait összefonta a mellkasa előtt.
- Na és most? Még mindig klasz?
Ha innen leesnének...pont látszottak futkosó osztálytársaik, mint valami kicsike figurák. Annyira nem kicsik, mint a hangyák. De azért..
- Na ja.
- Oké, szerintem menjünk vissza- csóválta a fejét a srác.
Lacey megpördült, hogy ismét találkozhasson a tekintetük.
- Szerinted ha most leugranék, kit hibáztatnának, ha meghalok?
Victornak elkomorult a tekintete.
- Szerintem ez a poénod most kifejezetten szörnyű volt. Maradj az olvasásnál.
- Nem vicceltem - folytatta - talán oda esnék eléjük. Még lélegeznék, lehet nem halnék meg azonnal, és akkor elmondogathatnám, hogy 'Ő volt, ő volt, Victor tette, ő az áruló!' Szerinted mit szólnának? De ha nem így történne, akkor is felnéznének, honnan is eshettem le és te itt lennél, itt állva, beláthatatlan arckifejezssel...
- Tudom, hogy nem akarsz meghalni, Szerénke, nem vágom, mire akarsz ezzel kilyukadni.
A lány közelebb sétált a tető pereméhez, mint akinek soha nem lett volna tériszonya, majd úgy 2 méterrel a vége előtt megállt. Victor reflexszerűen követte.
- Na és ha én löknélek le? Elkezdhetnék kiabálni, hogy 'Úristen, segítsetek, leesett, megpróbáltam megtartani, de nem sikerült, tériszonyos volt és megijedt és leesett. Pedig csak a kilátást akartam neki megmutatni..' - mondta elváltoztatott hangon a srác, miközben úgy tett, mintha a lent focizó csapatukat nézné. Majd hirtelen durván megragadta Lacey karjait és még közelebb mentek az ereszhez, ahol már csak két sor cserép választotta el őket a levegőtől illetve mellettük teljes nagyságában ott állt a kémény. Lacey az ajkába harapott és farkasszemet nézett.
- Mit tennél, ha tudnád, hogy most megöllek? Hogy most meg fogsz halni és tudnád, hogy én úgyis meg fogom úszni?
A lány komoran hallgatott. Mi lesz, ha ez a srác tényleg bekattant? Ahogy Norah is. Csakhogy Victor okosabb volt Norahnál. És színjátszó körbe is járt fél évig. Nem kérdőjelezte meg, hogy megúszná. Arcára kiült a félelem. Újabb halk kis sikoly hagyta el ajkait, mikor dőlni kezdett. A lánynak gondolkozni sem maradt ideje, még arra se, hogy a haláltól féljen vagy hogy mennyire fog fájni, ha a földbe csapódik. Hirtelen megállt a levegőben és fejjel lefelé látta az egész világot. A fákat, az eget, a focizókat...Máris megtörtént volna? Leesett, kitört a nyaka és azért lát mindent fejjel lefelé. Érezte, hogy a fejébe szökik a vér, a haja hosszú függönyként lóg a levegőben le a semmibe. Szája elnyílt, vére a fülében dübögött. Nem, nem még nem halt meg! És nem is halhat meg! Nem hagyhatta, hogy Victor megölje! Mintha felülést akart volna végezni, erőt vett remegő testén és látta, hogy Victor egy kézzel, de erősen tartja, mind valami jó barátot, a derekánál fogva, ő maga a kéményen futó vas lépcsőfokokba kapaszkodott.
- Félsz már? Az egyetlen, aki ártani tudna volna neked, az én vagyok. Elhiszed ezt?
- I..igen.
Majd lassan újra emelkedni kezdett, mint egy kitekert testű ember, majd végül Victor előtt kötött ki, immár szilárdan a tetőn állva. Fejéből elkezdett kiáramlani a vér végre és a dübögés is elhalt a fejében. Meg is szédült. Victor elengedte, rögtön arrébb is ugrott.
- Te..te megvesztél Victor Clears Greene!
A srác ajkai csak gonosz mosolyra húzódtak, miközben a fejét csóválta.
- Látod Szerénke, az ilyen dolgokkal nem szabad viccelni. Ilyen, mikor az életünk szó szerint másoktól függ.
- Ch..miért vannak ezen az átkozott kéményen ilyen kapaszkodók?
- Talán majd egyszer küldenek egy kéményseprőt, hogy kitakarítsa.
- Nagyon vicces.
- Te akartad a válaszomat hallani.
- Na jó, én bemegyek, - mondta - és elmondom a többieknek!
Victor még akkor is harsányan nevetett, mikor a lány visszamászott a szobába és onnan kilépett a folyosóra.
